Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

esedékes gabonarészietet nem adnák be idejében, akkor az első vagy (az elsőre következő) második mulasztás esetén a censuson felül még 20 köbölnyi pönálét fizetnek, de ha (az első kettő után közvetlenül következő) harmadik terminuskor sem tudnának vagy nem akarnának fizetni, a malmot, az örökbérlet ellenére (non obstante perpetuitatis conditione) az egyháznak kötelesek visszaadni, amelynek jogában áll, hogy az így létrejött tartozás behajtását a bérlő és örökösei ingó és ingatlan vagyonának bírói záralávétele útján is biztosítsa magának (per sequestrationem bonorum ipsorum mobilium et etiam possessionum... ad restitutionem... et plenariam prosecutionem compellere tenerentur et coartare). Hártyán, függőpecsét számára való bevágásokkal. — Vk. m. lt. Pathvására 11. 634, 1369. ápr. 22. (VIII. termini /quind. passce.) A győri káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy Bubek István országbírónak a Jwtas-i István fiainak : Jánosnak és Benedeknek a veszprémi káptalan ellen a Bogarfelde nevű vitás földért folytatott perében kiadott parancsára kiküldte Miklós mester dékánt és István mester Papoch-i prépostot, s bizonyságuk mellett a felperesek részére kiküldött Sary Iwan fia : Miklós s a veszprémi káptalan részére kiküldött Vrs-i István fia : László 1369. ápr. 15-én a perelt földre kiszállva, a szomszédok és határos birtokosok s a felperesek és a káptalan képviseletében megjelent Péter mester dékán és János kanonok jelenlétében, mivel István fiai azt állították, hogy a perelt földet a királynétól kapták adományul, a veszprémi káptalan ügyvédje pedig kijelentette, hogy az az egyház (veszprémmegyei) Bogarfeulde nevű birtokának a része, a fehérvári keresztes konventnek a felperesek által bemutatott 1368. febr. 14-i határjáró és birtokbaiktató jelentése alapján megkísérelték a két birtokot egymástól elhatárolni; azonban, mivel a felek a határok tekintetében nem tudtak megeg3rezni, fogott bírák közreműködésével, szemléléssel, csak a vitás föld nagyságát állapították meg : 2% ekealjnyi megművelt szántóföld (terras cultas et perarabiles), egy ekealjnyi köves és sziklás mezőség (terram campestrosam et in parte petrosam atque saxosam), két helyen négy ekealjnyi berkes erdő (silvas nemorosas sive virgultuosas), 24 falcastrumnyi rét és egy alólcsapó malom a Vesprem folyón (molendinum in fluvio Vesprem alolchapo vocatum), értékének a megállapítását pedig, ugyancsak a felek egyet nem értése miatt, a bíróságra bízták ; végül a felek által meghívott tanúkat kihallgatták arra vonatkozólag, vájjon a vitás föld királynéi birtok volt, avagy a veszprémi káptalan Bogarfeulde nevű birtoka tartozékának tekintik-e? A káptalan javára 4anúskodóknak a száma (a jelentés szerint) nagyobb volt a felperesek tanúéinál.

1 Hártyán, hátán rányomott pecsét nyomával.— Vk.m.lt. Bogárfölde 3. Tartalmilag átírva Szécsi Miklós országbíró 1372. máj. 16-i ítéletlevelében (u. o. Bogárfölde 4.) és a fehérvári káptalan 1374. jan. 1-i és jan. 11-i okleveleiben. (U. o. Bogárfölde 5.) 1 A mindkét részről felvonultatott tanúk vegyesen nemesek és nem nemesek, közvetlen vagy távolabbi határos és szomszédos birtokosok, továbbá megyebeli (Veszprém) és a szomszédos megyékből (Zala, Vas, sőt Pest m.) megjelent egyháziak, nemesek, prediálisták és jobbágyok. Az egyháziak és nemesek névszerint, a többiek pedig csak helységenkinti számuk szerint vannak felsorolva. Korlátolt pontossággal számlálva a