Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

423. 1350. máj. 18. A fehérvári káptalan a veszprémvári Mindenszentek-egyháza prépostjának : Mihálynak, továbbá Miklós somogyi főesperesnek, János mester egykor al-lectornak és Cosmas dékánnak, veszprémi kanonokoknak, káptalanjuk nevében előadott kérésükre átírja egyházuknak I. László királytól kapott 1082-i birtokösszeíró oklevelét

1 azért, mert, mint mondották, hártyája a bíróságok elé való folytonos vitelétől nagyon elkopott, írása pedig egyre homályosabbá válik, egyedülállósága és tartalmának rendkívül értékes volta miatt tehát kíméletre szorul. Hazai okmt. IV. 1. és 172. (Vk. m. lt. Veszpr. eccl. et capit. 21/A. Eredetije u. o. Veszpr. eccl. et capit. 2.) 424. 1350. jún. 3. (in oct. corp. Christi.) A fehérvári káptalan János kanonoknak, egykori al-lectornak a kérésére, a veszprémi káptalan részére átírja I. Károly király 1342. máj. 17-i, az elvett Kai-völgyi Kai-falvak visszaadásáról szóló gyűrűspecsétes patens-leveiét. Hártyán, hátán rányomott pecséttel. — Vk. m. lt. Kál 22. 425. 1350. júl. 11. (dom, a. Margarete.) A tihanyi konvent előtt Wamus-i Loránd fia László saját elhatározásából, fiaival és birtokostul (cum possessionariis portíonibus, videlicet hereditariis, emptitiis, comparatis, quovismodo habitis), azzal a szabadsággal, amellyel az egyház többi nemes jobbágya él (libertate, qua alii nobiles iobagiones ecclesie Wesprimiensis gaudent), a veszprémi Szt. Mihály-egyház nemes jobbágyainak a sorába lép, s a szokásos szolgáltatások teljesítésére kötelezi magát (debita et munera consueta capitulo ecclesie Wesprimiensis, sicuti alii nobiles... ecclesie temporibus opportunis solituri). Hártyán, hátán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Vámos 12. 426. 1350. nov. 18. (Bude, in óct. Martini.) I. Lajos király szolgálataikért, Tót (sclaui) Lőrinc, mester fiainak: Miklós pozsonyi ispánnak és királyi pohárnokmesternek, Leukusnak, Bertalannak és ivadékaiknak, az atyja által a Chaak-nembeli Marcus fiának : Istvánnak a fiától, néhai Péter mestertől (birtokcsere útján) szerzett Batorkuu királyi várat, minden jövedelmével, a hozzátartozó Pethkalaztelek és Zaloteleke nevű falvakat s egyéb birtokokat

2 tartozékaikkal, új adomány címén l

Krit. jegyz. 21. (Hamis.) 2 . . .et aliis possessionibus in eisdem litteris nominatim expressis — mondja az átíró oklevél.