Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

160 1344 október 30 — 1345 május 16 a tihanyi apát Tousuk-i birtokrészén tartózkodó Pál fia András részére rendelte iktattatni. Hártyán, hátán pecsét nyomával. — Dl. 40,958. (Véghely-gyüjt.) 391. 1344. okt. 30. (in villa Ketheda, III. Simonis et Jude.) László mester alnádor, az 1344. okt. 25-én, Ketheda-n tartott zalamegyei nádori közgyűlésen Sebestyén mester zalai főesperesnek és György Wrs-i prépostnak, veszprémi kanonoknak (a saját és káptalanjuk nevében előterjesztett) kérésére átírja Drugeth Vilmos nádornak 1334. aug. 14-i, I. Károly királynak 1323. máj. 28-i s a IV. László király által a veszprémi egyház részére (1276. júl. 26-án) kiadott szabadságlevelének a megerősítését (kivonatban) tartalmazó oklevelét. Hártyán, függőpecsét sodratával. — Vp. lt. Jus gladiiS. 392. 1344. dec. 7. (in crastino Nicolai.) A fehérvári káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy bizonyságának a kíséretében embere a veszprémi káptalan Hegmagas-i birtokrésze és egy, a Tapolcha-i Lőrinc birtoka mellett fekvő 1,5 ekealjnyi földnek az épségben hagyásával, Megges-i Miklós vajda fiát : Istvánt és unokáját : Mauritius fia Simont a neki visszaadott Zegligeth-i és Hegmagas-i birtokaikba beiktatta. A kiküldöttek Hegmagas-on más birtokosokat is találtak, s egyikük, Imre, a veszprémi püspök nemes jobbágyának mondotta magát azt állítván, hogy itt füvönosztással kiutalt földje van (qui se dixisset episcopi Vesprimiensis nobilem iobagionem de Hegmagas et terram inter metas eiusdem possessionis habere herbatim divisam). Perényi Péter országbíró 1421. oklevelében (Vp. lt. Tapolca 3.) s a fehérvári káptalan 1425. oklevelében (u. o. Tapolca 5.) tartalmilag átírva. 393. 1345. máj. 16. A fehérvári káptalan előtt a Vigman-nembeli Lőrinc fia Miklós mester és a veszprémi káptalan nevében Cosmas dékán-kanonok kijelentik, hogy a Segwar-i Tamás fiai: Miklós és János kezében lévő, de általuk is igényelt Bylgue nevű birtok ügyében, — amelyért különben a veszprémi káptalan pert folytat Tamás fiai ellen — egyességre akarván lépni, okleveleiket másolatban egymás rendelkezésére bocsátják, hogy arbitereik közöttük méltányos döntést hozhassanak. A fehérvári káptalan ezúttal a Miklós mester részét biztosító II. András király-féle 1233-i oklevelet

1 írja át a veszprémi káptalan részére. Hazai okmt. V. 119. és IV. 14. (Vk. m. lt. Biliege 7.) 1

Krit. jegyz. 512.