Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

•v 343. 1341. okt. 6. (in oct. Michaelis.) A fehérvári káptalan Péter hantái prépost, veszprémi kanonok kérésére, mivel a királlyal folyamatban "levő birtokcserék céljaira az eredeti oklevelek kockázat nélkül nem hordhatók (instrumentum frequenter pro concambio cum dominó rege ordinando et habendo per diversos nuncios tutum non foret baiulari), Mesko veszprémi püspök részére átírja Brzsébet királynénak Izabella királyné 1276. aug. 3-i adománylevelének

1 1290. május 11-i confirmatióját és IV. Iyászló király 1276. aug. 9-i, ugyancsak Izabella királyné 1276. aug. 3-i donatióját megerősítő oklevelét (melyben a királyné a csaknem teljesen elpusztult veszprémi egyháznak a zalamegyei Kai-völgy falvaiban lakó boradó népeket adományozta). Bredeti hártyán, hátán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Kál 21. 344. 1341. okt. 13. u. (in Wyssegrad, X. termini /quind. oct. Michaelis.) Pál országbíró Pezye-i Máté fia Jakabnak Pezye-i birtoka határjárása miatt a veszprémi káptalan ellen folytatott pere 1341. okt. 13-i tárgyalásán utasítja a fehérvári káptalant, küldje ki bizonyságát, hogy a felsorolt királyi emberek valamelyike, 1342. febr. 20-án, a szomszédok és határos' birtokosok jelenlétében János veszprémi préposttól a 40 holdra becsült s egy márka értékű Nogberen-i vitás földön a káptalan részére megítélt földesküt kivegye, majd megtörténte után a káptalant, vagy ha a prépost nem esküszik, Máté fia Jakabot a perelt föld birtokába beiktassa. A jelentést márc. 6-ra a királynak kéri megküldetni. Hártyán, zárlatán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. N. et K. Beréh 21. — Tartalmilag átírva: a fehérvári káptalan 1342. febr. 22-i jelentésében (u. o. N. et K. Bérén 23.) és Pál országbíró 1342. márc. 21-i ítéletlevelében. (U. o. N. et K. Bérén 22.) 345. 1341. nov. 1. A veszprémi káptalan fogott bírák közreműködésével, peregyesség formájában, Stolch falu tizedeit magának szerzi meg, a Kolun, Magarad, Stolch és Choch falvakéról pedig a zalai apátság javára lemond. Zala vm. I. 383. — (Vp. lt. Miscell. 23.) Átírva: az esztergomi keresztes konvent 1342. márc. 12-i oklevelének egy újkori egyszerű másolatában. (Vk. m. lt. Kolon 9.) Regesztája: Pannonh. rendt. VII. 520. 1 Tartalmát olv. I. Károly király 1323. jún. 26. okleveléről készült regesztában. (Vk. m. lt. Kál 16.)