Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

337. 1341. május 1. (in f. Prulippi et Jacobi.) Mesko veszprémi püspök káptalanja beleegyezésével, — szolgálataiért, szabadrendelkezési joggal, Péter fia Tamás mester liptói ispánnak és csókakői várnagynak örökbérletbe adja (in feudum et in perpetuum) Zuzd-i földjét azzal a kötelezettséggel, hogy ő, vagy az, akinek esetleg továbbadja, évenkint Szt. Márton nyolcadán (nov. 18.) a mindenkori fehérvári árfolyam szerinti értékű fél márkát fizet (medias marcas monete in Álba Regali pro tempore currentis), ha azonban egy terminust elmulaszt, az összeg kétszeresét fizeti, ennek elmulasztása esetén pedig a birtok rögtön visszaszáll az egyházra. Csonka hártyán, 2 függőpecsét sodratával.—Vp. lt. Litterae adiunctae et Zuzd 5 338. 1341. május 1. u. (.. ./in oct. Georgii.) Pál országbíró Pezye-i Máté fia Jakabnak Pezye-i birtokának a határjárása miatt a veszprémi káptalan ellen folytatott pere május 1-i tárgyalásán utasítást ad a fehérvári káptalannak, küldje ki bizonyságát, hogy kíséretében a felsorolt királyi emberek valamelyike, aug. 1-én, a szomszédok és határos birtokosok s a felek vagy képviselőik jelenlétében Pezye birtokot körülhatárolhassa, és a felperes részére iktathassa; tiltakozás esetén a vitás területet, fogott bírák segítségével határolja el, királyi mértékkel vagy szemlélet útján állapítsa meg nagyságát, s hozzávetőleges értékét is adja meg. A jelentést aug. 27-re kéri. Pál országbíró 1341. okt. 224 parancslevelében (Vk. m. lt. N. et K. Bérén 21.) és 1342. márc. 21-i ítéletlevelében (u. o. N. et K. Bérén 22.) s a fehérvári káptalan 1342. febr. 22-i jelentésében tartalmilag átírva. (U. o. N. et K. Bérén 23.) 339. 1341. május 3. (in invent. crucis.) A fehérvári káptalan jelenti I. Károly királynak, hogy parancsa értelmében kiküldte Péter mester kántor-kanonokot, s kíséretében a király speciális megbízottja, Péter fia Tamás mester (liptói ispán és Chokaku-i várnagy) a veszprémi püspökkel és több veszprémi kanonokkal ápr. 22-én megjelent Kaal völgyében, s amikor a Tadeuka váráért a királytól cserébe kapott birtokokat körül akarták határolni és a püspök és káptalanja részére iktatni, néhány Mindszent-Kaal-i (in villa Kaal Omnium Sanctorum) embert leszámítva, akik nem tagadták királyi jobbágy mivoltukat (qui se iobagiones regales fore non denegassent), e napon a Kaal-völgyi népek, t. i. a Kueskaal-, Szentbenedek-Kaal- (Kaal Sancti Benedicti), Kereky-i és Mindszent-Kaalbeliek általában nemeseknek vallották magukat (se generaliter nobiles esse affirmassent). Ápr. 24-én Tadeuka hegyére és Tadeuka várába mentek, s ott, a vár alatt, 30 mansiót és egy a Szt. Kereszt tiszteletére emelt templomot, a hegy tövében lévő Hydegkut-on 21 mansiót, Zantou-birtokon Szt.