Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)
a veszprémi Mindenszentek-egyházának a prépostja és György egykori dékán, a fehérvári káptalan bizonyságának, a szomszédoknak és határos birtokosoknak és Kayd-i Reynoldus fia Lőrincnek a jelenlétében, jelöljék ki a IV. László privilégiumában szereplő földet és 7 szőlőt, s ezt iktassa a királyi ember Heym fiainak. Miután a fehérvári káptalan 1339. ápr. 11-i jelentése szerint ápr. 5-én az eskü, a határmegjelölés és az iktatás az előírt módon megtörtént, az országbíró 1339. május 12-i ítéletével az ügyet lezárta. Hártyán, függőpecsét részére szolgáló bevágásokkal. — Vp. lt. Antalfa 3. 316. 1339. máj. 25. (in f. Vrbani.) A fehérvári káptalan bizonyságának a kíséretében, Pál országbíró ítéletlevele szerint, 1339. márc. 3-án kellett volna Perin-i Miklós mesternek és Antal Hay-i prépostnak Zarberen birtokot elhatárolniuk s a veszprémvölgyi Mária-monostor apácái, a veszprémi káptalan és Myske fia Pál között felosztaniuk; azonban, mivel akkoriban más királyi megbízatásban voltak kiküld ve, az osztályt május 13-ra halasztották. Bkkor, Hrzsébet királyné sürgetésére, István mester tanúsága mellett, Antal prépost hajtotta végre az országbírói döntést, s eredményeképpen az apácák Zarberen falu temploma .körül 54 man siót, a Balaton mellett ugyanannyi szőlőhelyet, továbbá 54 sessiónak megfelelő megművelt s részben parlagon fekvő földet, a Zabzeuleu nevű hely alatt 1 rétet és a Balatonon halászatot kaptak; a veszprémi káptalannak 2 sessio, 1 malomhely és az őt megillető föld, a rét és szőlő, Myske fia Pálnak pedig 3 sessio, 1 gyümölcsös, benne 1 malom, 3 szőlő és 6 ekealja föld, a Zugchul és Fizfeu nevű helyeken 2 falcastrumnyi rét és a Kecheneu nevű erdő jutott; az apácák és a káptalan földje között lévő erdő (a Konyhaerdőn, silva cöquine-n kívül, amely egészen a monostoré), a két fél jobbágyainak a használatára közösben maradt olyformán, hogy az apácák Kense-i, Mama-i, Sandur-i és Zarberen-i jobbágyai a káptalan Zarberen-i jobbágyaival együtt használhatják, azonban idegeneket, maguk közül valóknak mondva őket, nem hozhatnak, különben ökreiket elhajtják, míg az okozott kárt meg nem térítik, fát pedig eladásra ñem vághatnak. A három osztályos: a veszprémi káptalant képviselő Miklós mester dékán-kanonok és János al-olvasó, továbbá Myske fia Pál (féltestvére: Jakab nevében is) és az apátnő (konventje nevében is) végül megállapodott még, hogy jobbágyaik saját telepítésű vagy vásárolt szőlőik után, hegy vámként (pro tributo montis .. .lege regni consuetudinaria, vei saltem quarundam partium regni .. .requirente ) egységesen 5 akó (quinqué cubulos, cubulo eiusdem térre mensurando) bort fizetnek. 1 Hártyán, zárlatán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Sarberén 5. Újkori egyszerű másolata u. o. Sarberén A. 1 Ez az oklevél, bár igen aprólékosan sorolja fel a határokat, az egyes feleknek jutott földek nagyságát (a Miske Pál fia részének a kivételével) nem adja meg. Mivel ezt az osztályt a veszprémi püspök és Heym fiainak a birtokvisszacserélése tette szükségessé (Pál országbíró 1339. május. 12.), a veszprémi káptalan részét a Heym fiai Neweghvölgyi földjével vehetjük egyenlőnek, ez pedig 65 hold volt. Alátámasztja ezt Garai Miklós nádor 1383. jún. 8-i oklevele is, amely 60 hold Zarberen-i káptalani földről szól. Eszerint az oklevél szerint a Miske fia Pál földje 6 ekényi, az apácákét azonban ez sem jelöli meg számszerűen ; annyit kapnak, amennyi az 54 sessio után megilleti őket.
