Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

Pannonhalmi rendtörténet köteteiben, a Pest megye történetének okleveles emlékeiben (regeszták), a Budapest történetének okleveles emlékeiben, a Pilisi apátság történetében, a Zala-megye történetéhez készült oklevéltárban, a Zichy-cs. oklevéltárában, végül pedig Cornides, Hevenessy, Kaprinai és Pray kéziratos oklevélmásolat-gyűjteményeiben stb. s néhány történeti, jogi, diplomatikai és nyelvészeti munkában vagy folyóiratban találkozunk még veszprémi vonatkozású oklevelekkel. Oklevéltárunk az ismertetett levéltárakban megőrzött, a veszprémi püspökségre és káptalanra s birtokaikra (a hiteleshelyi és más levéltárak anyagából kiválasztottakból főként csak ezekre) vonatkozó eredeti és későbbi átirásokban ránkmaradt kiadatlan Anjou-kori okleveleknek bő kivonatait adja, kiegészítve az ugyanebből az időből való veszprémi vonatkozású kiadott okleveleknek a rövid regesztáival. Mintául általában a Zsigmondkori oklevéltári., 1951-ben megjelent kötete szolgált azzal az eltéréssel, hogy regesztáink mindvégig magyarul közlik az oklevél tartalmát, latin szavakat vagy mondatokat pedig zárójelben és csak ott adnak, ahol a történetkutatónak, a kérdés fontossága miatt, az eredeti szövegrészre lehet szüksége, vagy ahol nem egészen világos, tehát még ellenőrizni való kifejezésről van szó ; néhány fontos oklevélnek viszont a teljes szövegében való közlése látszott indokoltnak. Egyébként, a Zsigmondkori oklevéltárhoz hasonlóan, (főleg helyszűke miatt), itt is mellőzi a regeszta az oklevelek záradékában esetleg szereplő egyházi és világi méltóságokat, a parancslevelekben a királyi emberek nevét, a határmegállapító oklevelekben pedig elhanyagolja a hosszadalmas és alig értékesíthető határleírásokat. Az ítéletlevelekben vagy részítéletet tartalmazó parancslevelekben a tárgyalási határidő ellenben (regesztáink monografikus igénye miatt) sűrűn és feloldva szerepel azért, hogy a per valamelyik szakaszában kiadott parancslevélnek, vagy a hozzá kapcsolódó hiteleshelyi jelentésnek a kivonata (e dátum alapján) a gyűjteményben könnyen feltalálható legyen. Ezáltal, úgy tűnik, az ítéletlevél rövidebbre fogható, az egész perfolyamat pedig minden fázisában áttekinthetőbbé válik. Az oklevelek tartalmának a kiemelése és feldolgozása azok szerint a szempontok szerint történt, melyeket a »Tanulmányok a parasztság történetéhez a XIV. században Magyarországom című munkaközösségi mű kötetéhez a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete (Székely Gy. Összeállításában) 1950-ben a kutatómunka számára fölvázolt. Ennek megfelel ően a »VeszprémÍ regeszták« — csak vázlatosan és hiányosan rámutatva — a veszprémi egyház birtokszerzésének, birtokőrzésének, birtokgyarapításának időnkénti alakulására és politikai vonatkozásaira ; gazdálkodása alapjára (település : helyek, falvak, mezővárosok; a telek nagysága, tartozékai, telkek elaprózódása, több család egész vagy résztelken, kert, szérűskert, csűr, pince, solarium, gyümölcsös ; dűlőbeosztás, földközösség, földek elidegenítése, topográfiai adatok a falu külső képére ; legelő, rét ; állatok minősége és mennyisége, pénzbeli értékük ; erdő-, rét- és legelőhasználat ; malmok, falusi ipar) ; a művelési ágakra (gabonafajták, művelési formák, betakarítás, kepe ; szőlőművelés ; irtás ; állatfajták, halászat, vadászat) ; a munkaeszközökre (kocsi, vontatása, eke, malomfelszerelés, szerszámok, fegyverek) ; a jobbágyság adóterheire (földesúri adóteher, tized, kilenced, vám, vásárvám ; gabona, állatadója ; új települők kedvezményei) ; a birtokok igazgatási szervezetére ; a jogrendszerre (bíróságok, a jobbágy per-és birtokképessége, örökösödési és költözési joga; községi bíráskodás, bírságolás, váltságdíj); az ár-és pénz-