Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)
274. 1335. A fehérvári káptalan előtt Balázs, a veszprémi káptalan udvarbírája (curiali comite ecclesie Wesprimiensis) Guepolth-i Sebestyén fia Keseleutől, 25 ezüst márkáért (pro viginti quinque rriarcis argenti) a káptalan részére megvásárolja Guepolth-i 2 ekealja szántóját, malmát, fél f oly ó-részét (cum dimidia parte fluvii) és Grabus nevű libertinusát 4 fiával, akik régi conditiójukban (hadiszolgálat?) kötelesek a káptalannak szolgálni (eadem libertate, qua sibi, in equo suo exercituali servire tenerentur). Szécsi Miklós országbíró 1358. nov. 15-i ítéletlevelében. — Vk. m. lt. Gyimót 5. és 6. 275. 1335. A veszprémi káptalan előtt Baarch fiai : Lőrinc és István, valamint Inar-i Vid fiai: Domonkos és Pál (az utóbbi féltestvére : Cosma nevében is), a veszpémi püspök nemes jobbágyai, a Nyuigh falu határában lévő és ősük : Jolathban által vásárolt s rokonság kapcsán rájuk háramlott Jolathban Ilesee nevű földjüket (tartozékaival) s 1 malmukat — rokonság és szomszédság címén (ratione proximitatis et commetaneitatis) — Fekete János fiainak : Jánosnak és Péternek s Chekeu fia Domonkosnak, ugyancsak püspöki nemes jobbágyoknak 26 budai számítású (compoti Budensis) márkáért eladják. 1 Újkori egyszerű másolatban. — Vp. lt. Nevegh 2. 276. 1336. jan. 2. (in crastino oct. nat. domini.) A fehérvári káptalan jelenti I. Károly királynak, hogy bizonyságának : Miklós aléneklőkarpapnak a kíséretében Jenew-i Benethe a király nevében felszólította a fehérvári bírót, esküdteket, polgárokat és vendégeket (cives et hospites de Alba), hogy máj. 1-én, Mesko veszprémi püspök ellenében, jelenjenek meg ítélőszéke előtt, s hozzák el magukkal tizedmentességüket igazoló okleveleiket is. Hártyán, hátán pecsét nyomával. — Vp. lt. Decimae episcopales 11. Rövid regesztája : Fejér VIII/7. 288. 277. 1336. febr. 5. (in f. Agathe.) A fehérvári káptalan előtt György veszprémi kanonok és dékán káptalanja nevében Leurente fia Tamás fiait : Jánost és Miklóst eltiltja már a nagyatyjuk : Leurente mester és atyjuk által elfoglalt s reájuk igaztalan 1 . . . litterasque nostras «privilegiales. . . ad uberiorem rei cautelam et dicte térre tutiorem conservationem in manus istorum. . . coram nobis assignarunt.