Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

Sadan-i Andrást Sadan, Belse-i Jordanus fia László szolgabírót Belse és Casmerfalua-i Pál fia János szolgabírót Casmerfalua birtokon idézték meg — meg^ hagyja a konventnek, hogy az alpereseket három vásáron való kikiáltással idézze meg eléje feleletadás és a 60 márka bírság megfizetése végett. Szakadozott, hiányos papíron, zárlatán gyűrűspecsét nyomával. Vay cs. lt., Berkesz. 623. sz. O. L. Fkgy. 4037 Júl. 3. Róma. IX. Bonifác pápa Diifeldi Hermann pápai auditorhoz. Egy csázmai kanonokság miatt Izdenci Miklós ottani éneklőkanonok, Mátyás fia Mátyás és Moraviai Mátyás közt folyó perben döntsön a méltóbb javára. Mon. Vat. 1/3. 298. 4038 Júl. 6. Hosszúmező. Zs. Kereszténysziget lakóihoz. Engedelmeskedjenek János volt nagyszebeni bírónak. Katona XI. 389., töredék. — Fejér X/2. 277. — Z.-W. III. 153. (Nagyszeben (Sibiu) lt.) Júl. 6. Zs. oklevele. Fejér X/2. 310., 1. 1389 júl. 6. 4039 Júl. 11. (in translat. Benedicti) A pécsváradi konvent előtt a nyúlszigeti apácakonvent perjelnője : Paztoh-i magnus Domokos leánya Margit és az apácák nevében Gál domokosrendi szerzetes, továbbá jobbágyaik : Darabus András, Gubás György, Vosas Imre és Legharth Péter Nogchele-ről, Imre fia Tamás, János fia Péter Jenew-ről a maguk és ceterorum omnium concivium et cohospitum ipsorum tam in dictis villis quam in Kischele commorantium nevében, másrészről pedig Iohannes Pechwaradiensis fehérvári, pécsi kanonok s Felzegchew birtok rectora a fehérvári káptalan nevében, továbbá Petrus magnus, Iohannes de Aran, altér Iohannes de Borsod dicti, Gergely veje András, másik Gergely fia András Felzegchew-i jobbágyok a maguk ceterorumque omnium cohospitum ipsorum personis, mivel a Felzegchew és Kischele közötti közös erdők használata és vágása miatt zálogvételek, elfoglalások és verések estek meg köztük, majd perbe bonyolódtak, fogott bírák közbenjárására így egyeznek meg : Amíg a határlevelek alapján a birtokokat el nem különítik, az erdő közepén átvezető Markalfwtha nevü utat tekintik határnak oly módon, hogy az apácák népei és jobbágyai az úton túl Felzegchew felől és viszont a káptalan népei és jobbágyai az úton túl Chele felől az őr engedélye nélkül nem használhatják az erdőt. Ubi autem aliquis ex prefatis populis et iobagionibus ausu temerario ultra prefatam viam in ipsa silva modo prehabito inhibita ligna seccans aut portans inveniri poterit, extunc custos eiusdem silve non aliud pignus seu alium eiusdem seccantis vei portantis ipsa ligna, nisi securem auferendo et sibi perpétue reservandi habeat facultatem. Si vero idem custos vagium ipsius seccantis aut ligna portantis pacifice auferre non posset, tunc cum eodem illic, quo ipsa ligna deferuntur, ingrediatur vilicoque aut iudici eiusdem dicat et insinuet, qui ipsius secantis securem eidem custodi dicte silve dare faciat difficultate absque aliquali. Si autem ipse custos silve predicte vagium ipsius secantis vei portantis ligna indebite auferret, extunc is cum eodem custode vei post ipsum ad villicum et duos ex potioribus hospitum ipsius ville, quo ipsum vagium inportatur, accédât et secundusmet coram ipsis tribus hominibus iuramentum solitum super eo prestet, ut predictus custos silve ipsum suum vagium minusiuste et indebite abstulisset, quo iuramento prestito prefati très homines unacum aliis eorum consociis et cohospitibus dictum vagium eidem, a quo ablatum foret, per ipsum custodem ibidem restitui facere teneantur. Ubi autem aliquis vei aliqui ex predictis partibus vei eorundem officialium seu iudicum molestiam vei iniuriam aut dampnum parti alteri potentialiter facérét vei irrogarent, extunc talis huiusmodi iniuriam passus aut dampnum cum duobus suis cohospitibus illic, unde ipsa iniuria vei ipsum dampnum sibr illatúm et perpetratum foret, accédât, ex parte cuius villicus