Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

tenere valerent et eonservare. A pert ekkor elhalasztotta, ez oklevél felmutatására bírság terhe alatt kötelezve a püspököt. Az új határnapon azonban úgy találta, hogy a privilégiumot felesleges megvizsgálni, mivel az alperesnek az ősei javára 1243-ban adott biztosíték értelmében bármikor jogában van az egyházi nemesek közül kiválni. A püspök további érvelésére, hogy az 1243-ban szereplők zalai vár jobbágyok voltak s így Zs. 1391. adománylevele értelmében leszármazottjaik mint iobagiones castri földjükkel együtt az egyházéi, Demeter özvegye azt felelte, hogy férjének ősei igazi nemesek absque omni conditionarie servitutis nota voltak, a birtok, amely fiúsított leányai kezén van, ősi, öröklött birtoka volt, az a zalai várföld pedig, amelyről az 1237. oklevél szól, Zepezd másik részén fekszik, amint azt meg is tudja mutatni. Ebbe a földbe Demeter özvegyének kijelölése szerint iktassa be a püspököt. Kaplai János országbíró 1392 ápr. 23. okl.-ből. Veszprémi püspöki lt. Zepezd 13. O. L. Fkgy. 24i4 Márc. 4. (Bude, LU. die oct. epiph.) Imre erdélyi vajda a kolozsmonostori konventhez. László volt erdélyi vajda előtt az 1391 húsvét nyolcadán (ápr. 2.) Tordán tartott generális congregatio-n Beld-i Lukács diák panaszt emelt az erdélyi káptalan ellen, mivel ez 1377-ben megakadályozta a Beid birtokhoz tartozó terület visszafoglalását, ami miatt akkor a káptalant ad congregationem regálém generalem per certos suosbarones exspeciali sue regié maiestatis edicto tuncTorde celebrandam megidéztette. A káptalan védekezésében joga igazolására bemutatta a következő okleveleket: 1.) 1295márc. 24. Albe. Péter erdélyi püspök előtt Beld-i Zerias Beid birtoknak Orbo felőli harmadát a Szt. Mihályegyház káptalanjának adja. 2.) 1359 aug. 28. Lajos király megerősíti az erdélyi püspököt és káptalant 32 év óta bírt birtokaikban. 3.) 1366. Lajos király az erdélyi egyházat megerősíti a neki adott vagy hagyományozott birtokaiban. A felperes viszont bemutatta a kolozsmonostori konvent 1383. átiratában András király 1299. oklevelét, amely a váradi káptalan jelentése alapján leírja az erdélyi egyház Orbo és Enyed nevü birtokainak határát, majd kétségbe vonta, hogy a püspök saját egyháza számára érvényes oklevelet állíthatott volna ki s azt mondotta, hogy az erdélyi egyház nem volt állandóan a vitás föld birtokában. László vajda ekkor a pert felterjesztette a királyi curiába. Közben ő nyervén el a vajdai tisztet, Lukács diák már ő előtte fejtette ki, hogy a vitás terület kívül esik a váradi káptalan által megállapított határokon és kétségbe vonta, hogy a káptalan saját prelátusának oklevele alapján birtokot tarthat kezében, míg a káptalant képviselő János küküllei főesperes azt állította, hogy a Beld-i Zariástól adományul kapott föld a leírt határokon belül van. Mivel Zerias adománya a fehérvári domokosrendi egyház perjele, lectora és az ottani remeték perjele, lectora, továbbá a Torda-i ispotályos ház preceptora jelenlétében, azok pecsétje alatt kelt és attól fogva állandóan a káptalané a birtok, Péter püspök oklevelét érvényesnek nyilvánítja ; mivel azonban a váradi káptalan leírja az alperes káptalan Orbo. nevű földjének a Beld-i nemesek felőli határát s mert ennek megjárása nélkül ítélet nem hozható, határolja meg először Beid birtokot a felperes útmutatása alapján Orbou felől a váradi káptalan oklevele szerint, majd Orbou birtokot Beid felől; ha nincs ellentmondás, mindegyik felet iktassa be a maga részébe, eltérés esetén a vitás területet becsülje fel, jelentését pedig Szt. György nyolcadára (máj. 1.) terjessze fel hozzá. Rongált, hiányos papíron, zárlatán pecsét nyomával. Dl. 31.060. 2415 Márc. 6. Buda. Zs. a leleszi konventhez. Iktassa be János váradi püspököt új adomány címén négy biharmegyei birtokba. Fejér X/2. 59. (Nagyvárad (Oradea) lt, Keresztúri után.)