Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)
1391 május 16 225 affirmassent ; dehinc descendendo de latere montis ad eandem partém iterum unam metam terream antiquam ostendisset, quam ambe partes veram metam esse commisissent ; abhinc descendendo ad eandem plagam iuxta Racuspatak retro ortum claustri unum locum putei, ubi unam arborem salicis invenissent, predictus custos pro dicto puteo Fyzkuth assignasset, ubi metas per eosdem cives destructas fuisse asseruisset et licet predicti cives id fecisse negavissent, tamen dictum locum pro vero loco dicti putei Fyzeskuth mete ipsius possessionis Eghazfalua esse confirmassent et ibi unam novam metam terream erexissent ; dehinc in eodem Racuspatak transseundo per meatum eiusdem montem ad orientem asscendissent reliquendo meatum eiusdem, ubi in latere montis unam metam antiquam et destructam idem procurator dictorum prepositi et capituli assignasset, quam ambe partes pro vera meta fuisse commisissent ; dehinc montem ad eandem plagam asscendissent et in cacumine eiusdem super viam magnam de Akna dictus procurator iterum unam metam antiquam destructam demonstrasset, quam ambe partes pro vera meta reliquissent et ipsam rénovassent ; dehinc de ipso monte ad eandem plagam ad quendam rivulum descendissent, quem ambe Monyrospotak nuncupare fore appelassent ; deinde ad latus montis salifodine asscendissent, ubi idem procurator unam metam antiquam apparentem sed per eosdem cives extitisse destructam ostendisset, in latere eiusdem montis salifodine ad partém septentrionalem extra cursus metarum reliquendo, iterum locum alterius mete terrée per dictos cives destruxisse fore ostendisset, ubi dictus procurator vduarnicos domini regis commetaneos fuisse asseruisset ; dehinc ad quendam locum paludosum descendendo penes eundem paludem iterum locum unius mete' per eosdem cives devastate ostendisset, ubi dictos vduarnicos iterum olim commetaneos fuisse dixisset et sic ad quendam alium rivulum, quem idem procurator Sospatak esse vocari dixisset, sed dicti cives non Sospatak, sed Zentyuanuspataka nuncupassent, perrexissent, ubi iterum locum vinee per eosdem cives anilate dictus procurator ostendisset, ubi etiam locum sessionis dictorum vduarnicorum in valle ad magnum spatium ad dictam partém septentrionalem, scilicet unam ecclesiam desertam fide vidissent oculata et sic per ipsum rivulum Sospatak ad partém meridionalem declinando ad Aranyas perrexissent et per médium eiusdem Aranyas cursus earundem metarum ad metam priorem et primam transire ostendisset. Ezután a cívisek és hospesek útmutatása szerint az Eghazfalua és Torda közötti vitás terület határát járták meg : Primo et in antea in cacumine montis super viam de Akna meta scilicet per utrasque partes vera commissa incipiendo ad partém meridionalem in latéra cacuminis ipsius montis transseundo per fossatas antiquas vinearum amissarum et vulpinarum semper directe ad Aranyas ad dictam villám Eghazfalua pauloplus ictui unius sagitte tendendo usque predictum fluvium Aranyas reambulassent, quas fossatas iidem cives pro veris métis et distinctione cursus metales ipsius ville Eghazfalua fore dénotassent ipsamque terram litigiosam ipsis nunc et omni tempore pertinuisse et pertinere debere, ipso tamen procuratore dictorum prepositi et capituli hoc negante allegasset s a vitás területet egy ekealjra becsülték. Mivel a káptalan oklevelekkel bizonyította igazát, a polgárok pedig semmit sem tudtak felmutatni, elrendelte, hogy az őrkanonok vagy másvalaki a káptalan méltóságot viselő tagjai közül tertio se nobilibus tegye le a földesküt a határ valamelyik pontján a kolozsmonostori és a vajdai kiküldöttek jelenlétében. ítéletével szemben a polgárok fellebbeztek az erdélyi vajdához és a püspökhöz s ezért a pert felterjeszti eléjük in Albam Gyule, Szentháromság-vasárnap nyolcadára (máj. 28.). Tartalmilag átírva László erdélyi vajda 1391 máj. 28. okl.-ben. (2057. sz.) 15 Zsigmondkori Oklevéltár.
