Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

János mester házában János doctor decretorum a királyi kápolna ispánja s dobokai főesperes, továbbá a budai káptalan vicariusa és kanonokjai, magister Iohannes de Sancto Salvatore, Bubek Imre országbíró ítélőmestere s más probi et discreti homines mint bírótársak előtt a felperes a végrendeleti végrehajtók jelenlétében előadta, hogy nagyanyja, Annus, aki Mihály fia Mayus óbudai polgár felesége és az eredeti alperes apósának, Mártonnak testvére volt, halálos ágyán, amidőn már nem tudott beszélni, ezen Márton fiának, Jánosnak proximo suo unam ollam denariis repletam in uno angulo domus sue fossam in terram pede ostendisset, amit az kiásott, s rajta a városban levő curiaját, házait s szőlőjét vette, mivel pedig János végrendelet nélkül halt el, örökségei rokonság címén in ipsam tanquam verum successorem eorumdem iure civili devolvi deberent. Kijelentve még, hogy állításait mind az örökségre, vagyonszerzésre, mind a rokonságra vonatkozólag tanukkal tudja igazolni, felmutatta Óbuda civitas idén kelt oklevelét, amely szerint Katalint eltiltotta az örökség használatától. A végrendeleti végrehajtók szerint János az örökséget saját pénzén szerezte s azt tanuk, t. i. papok és mások előtt végrendeletileg szabad rendelkezésül feleségére hagyta, aki azután azt a maga és férje lelkiüdvéért ad voluntatem ipsorum ecclesiis, pauperibus et ad pia opera per eosdem distribuenda rendelte. A felmutatott oklevelek megvizsgálása után másnap a prépost bírótársaival, elrendelte a tanuknak a második vasárnapon való kihallgatását. Ekkor (aug. 21.) miután a felperesnek a prépost embere által megidézett tizenegy tanuja kihallgattatott, a végrendeleti végrehajtók kijelentették : Tanukkal tudják igazolni, hogy Márton fia János a decem a viginti a triginta a quadraginta annis et ultra dictam domum et vineam tanquam emptitiam pacifiée et quiete et nemine contradictore apparente possedisset s Lukács pap, az óbudai Szt. Margitegyház plébánosának : Egyednek káplánja által meggyóntatva és az utolsó szentséggel ellátva élőszóval végrendelkezett, minden vagyonát feleségére hagyván. A 15. napon (szept. 4.) a végrendeleti végrehajtók felmutatták a következő okleveleket : 1.) 1350 okt. 4. A budai káptalan előtt Ekus (dictus) Miklós budaváraljai polgár eladja óbudai házát 100 frtért Márton fia János óbudai hospesnek. 2.) 1345 jan. 28. A budai káptalan előtt Lokath Miklós özvegye eladja Kerekedmal-on fekvő szőlőjét Márton fia János óbudai hospesnek 25 márkáért. 3.)1389júl. 7. Budai káptalan (1091. sz.) 4.) 1390jún.7. Budai káptalan (1541. sz.) Az oklevelek szerint Márton fia Jánost s következőleg feleségét és a végrendeleti végrehajtókat teljes jog illeti meg a ház és szőlő felől; ezenkívül hat tanú megidéztetvén, a felperes jelenlétében eskü alatt vallotta, hogy Márton fia János nem végrendelet nélkül halt meg. Mindezek alapján a prépost cum aliis probis et scientificis viris úgy találta, hogy Katalint semmi jog sem illeti meg a hagyatékból, esetleges oklevelei és tanúi bemutatására pedig szept. 21.-t jelölte ki. Mivel ekkor nem jelent meg, másnap makacssága miatt a végrendeleti végrehajtók mindegyike ellenében hat márka bírságban elmarasztalta s megidézte Szt. Mihály nyolcadára (okt. 6.) ad videndum publicari attestationes dictorum testium et ad satisfaciendum de predictis birsagiis nobis et parti adverse in toto decem et octo marcas facientibus. Az új határnapon, bár a prépost embere lakásán megidézte, nem jelent meg s ezért a végrendeleti végrehajtók panaszára contra quemlibet ipsorum másodszor is hat márkában elmarasztalta. A prépost embere a felperest in Veteribuda in publica via megtalálván, okt. 28-ra megidézte. Mivel távol maradt, ugyancsak 18 márka bírságot rótt ki reá s megidéztette nov. 18-ra. Mivel ekkor sem jelent meg, a prépost bírótársaival ítélve, a felperest pervesztesnek nyilvánítja, kötelezi 154 nehéz márkányi birság megfizetésére s arra, hogy a házat és szőlőt a végrendeleti végrehajtók-