Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

rét közepéig megy, onnan ad quendam puteum in capite cuiusdam vallis habitum, a völgyön keresztül ad alium rivulum vulgariter Patak dictum, a patak mentén ad arborem Twl, amely in fine cuiusdam marginis vulgariter Megye dicte van, kevéssé a margo-n halad, majd az erdőn keresztül egész János mester és Wratisa fiainak határáig. A jelekkel ellátott valamennyi fa : arbor Twl. Papíron, hátlapján nagy pecsét nyomával. Dl. 7500. — Másik példánya hártyán, hátlapján nagy pecsét nyomával : Batthyány cs. lt. Acta antiqua. Alm. 4. lad. 9. Sz. András nr. 334. Ebben a helynév : Zenthandras. ion Máj. 11. (in Cassa, II. die ferie II. p. Ioh. a. port. Lat.) Kanisa-i János fia Miklós tárnokmester, zalai, vasi és soproni ispán ítéletlevele. Amidőn causas cunctorum civitatensium coram nobis litigantium unacum iudice et iuratis civibus dicte civitatis Cassensis iusto iuris tramite discernentibus tárgyalta, Miklós soltész fia György kassai polgár a következő panaszát terjesztette elő : Bogul (dictus) János fia néhai János végrendeletileg universas res et bona ac hereditates suas neki és testvéreinek hagyta, ő a vagyon miatt Zambo Miklós volt tárnokmester előtt Bogul (dictus) János fia György Leuche-i polgár ellen pert kezdett, majd békebírák közbenjárására kiegyezett ellenfelével s nyugtatta őt, azonban az örökségnek csak egy részét kapta meg. Az alperes János fia György válasza szerint a felperes akkor meg volt elégedve az egyezséggel és nyugtatta is őt, aminek bizonyítására bemutatta Zambo Miklós tárnokmester 1388 aug. 5. oklevelét (684. sz.). Midőn ezek után a felperest jogtalan keresete miatt in facto calumpnie el akarta marasztalni, a felek békebírói tárgyalásra való bocsátásukat kérve, kiegyeztek oly módon, hogy a felperes megszünteti minden keresetét, az alperes pedig mentesíti őt a büntetéstől. Hártyán, függőpecsét töredékével. Szepesi káptalan orsz. lt. Capsa K. f. 2. nr. 1. O. L. Fkgy. 1018 Máj. 11. (eritages nach dem dritten suntag nach ostern als man singet Iubilate.) Mert der Chyrichenchnoph Prespurch-i bíró és der geswarn rat und auch die gancze gemain, arm und reych doselbs elismerik, hogy Petrein Pelastorf-i bírónak Prespurch-ban forgalomban levő 113% bécsi dénárfonttal tartoznak s kötelezik magukat, hogy az összeget karácsonyig visszafizetik. Nem fizetés esetén jogában áll őket itthon és külföldön, szárazon és vízen aufczuhalten und zu verpieten in steten, in maerkchten und in dörffern. A kölcsönért jót állanak zu Vngern s bárhol levő ingó- és ingatlan vagyonukkal. Hártyán, függőpecséttel. Pozsony (Bratislava) város lt. Lad. 26. O. t. Fkgy. A napi dátum Kováts Ferenc másolatából. 1019 Máj. 13. (in Vsa, VIII. die ferie V. p. Phil. et lac.) István nádor bizonyítja, hogy protonotariusa Vsa-i Márton mester jelentése szerint Kezy faluban a két peres fél, Demeter veszprémi püspök és János fia Gyula mester egymás jobbágyaibólkettőt-kettőt, ugyanők Kezy-i István fia János fia András jobbágyai közül közösen kettőt kiválasztottak s azután ezek az általa kijelölt Papvy (dictus) Mihály és Jakab fia Mihály Kezy-i nemesekkel együtt eskü alatt a következőket vallották : Gyula a püspök jobbágyait csak a Katus nevű helyen levő földjeiktől tiltotta el, egy év óta nem engedve meg használatukat, a püspök ottani és más Kezy-i földeiből azonban nem foglalt el semmit, kivéve az Egregh folyón túl levő egy holdat, ahol Gyula egyik jobbágyának vetése van ; ahhoz a sessiohoz pedig, amelyet Gyula a püspök Mezes (dictus) Adorján nevű jobbágyától pénzen vásárolt meg s amely in ipsa possessione Kezy in latitudine unius iugeris terre usualis mensure adiaceret, septem iugera terre arabilis usualia, quorum duo ultra dictum fluvium Egregh et quinque versus montem Chobanch adiacerent, tartozik. Mindezeket a földeket, t. i. az in loco Katus levőket, a