Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Hivataltörténeti rész - II. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv a dualizmus korában (1868-1918) - II. d. Magyar levéltárosok a dualizmus korában
bécsi egyetemi tanulmányok után lett az Institut hallgatója magyar ösztöndíjasként (1901— 1903). 1904. november 2-án, második nekifutásra,189 mint fizetetlen fogalmazó került a levéltár alkalmazásába, ahol csak egy év után nyert segélyt (adjutum), és egészen 1908 végéig kellett várnia végleges alkalmazására (II. osztályú levéltári fogalmazó, 1908. december 28.). Pályája csúcsán levéltámok (1915. július 9.). 1918. november 1-jén a Külügyminisztérium politikai levéltárához került át, a Monarchia bukása után részt vett az osztrák békedelegáció munkájában. Ekkor szerzett ismeretségei révén 1919. október 31- én elhagyta az osztrák állami szolgálatot és német diplomáciai szolgálatba lépett át, ahol az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területéhez kapcsolódó ügyekkel foglalkozott. Gooß döntése mutatja, hogy bár korábbi témaválasztásai nagyobb részt magyar (erdélyi) témák voltak - köztük a Habsburg-erdélyi békeszerződésekről készített kiváló forráskiadványa190 —, az új Magyarországhoz nem sok minden kötötte. Az állampolgárság és nemzeti identitás közötti különbséget jól mutatja, hogy az 1918-ban alkalmazott hat magyarországi illetőségű személy közül minden magyar várakozás ellenére csupán hárman optáltak Magyarországhoz (Stokka, Szekfíí és Vömle), Győry nyugdíjba vonult, Siegenfeld és Gooß Ausztria mellett döntött.191 A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a négy főből álló, alacsonyabb rangú hivatali személyzet, az irodatisztek (Offizialen) között szintén volt magyar, Lindner Tivadar (1882-1919) személyében.192 Lindner budapesti jogi tanulmányok után előbb a Külügyminisztérium alkalmazásába került, mint fordító (1909. december 16.) és irodista, majd 189 1903 tavaszán Kari Hönellel szemben alulmaradt, alkalmazására csak 1904 őszén nyílt lehetőség. HHStA Min.d.Ä. Adm.Reg. F 4 Kt. 416. Revirenment 69. 190 Gooss, Roderich: Österreichische Staatsverträge. Fürstentum Siebenbürgen (1526-1690.) Wien 1911. Az Oszmán Birodalom és a Habsburg Monarchia békeszerződéseiről készítendő forráskiadványa a világháború miatt nem készült el. Hogy a történelemtől nem szakadt el véglegesen, mutatja az erdélyi szászok történetét feldolgozó, 1940-ben kiadott műve: Die Siebenbürger Sachsen in der Planung deutscher Südostpolitik, von der Einwanderung bis zum Ende des Thronstreites zwischen Ferdinand I. und König Johann Zapolya (1538). Wien 1940. - 1944-ben nyugalomba vonulva visszatért Bécsbe, ahol egészen 1951-ben bekövetkezett haláláig két témára kutatott, a szerbek és Bécs kapcsolatára 1690-1903 között, illetve az erdélyi szászok és Bécs viszonyára 1541 után. Váratlan halála kutatásai lezárását már nem tette lehetővé. 191 Az 1918-as helyzetre lásd a Ress Imre szerkesztésében megjelent, osztrák-magyar levéltári tárgyalások történetét feldolgozó dokumentumgyűjteményt: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918-1926). Szerk. Ress Imre. Bp. 2008, XXV-XXVI. - E ponton módosítanom kell a magyar levéltárosok korábbi általam történt számbavételét, úgy a Károlyiról és Szekfííről írt cikkben papírra vetetteket (16. jegyzet), mint a bécsi magyar levéltárosokról 2004-ben publikált cikkben készített számvetést (Fazekas, Magyar levéltárosok Bécsben). Az ott közölt lista tehát Roderich Gooss és Alfred Anthony von Siegenfeld nevével kiegészítendő. Ezúton köszönöm Ress Imrének, hogy Siegenfeld személyére felhívta a figyelmemet. Gossról lásd még Glatz Ferenc munkáját. Goosst - amikor 1913-ban allevéltárosból címzetes levéltárossá léptették elő - az igazgatóság igencsak pozitívan jellemezte: „von der Archivdirektion als vorzüglich verwandbarer Beamter von gediegenen Kentnissen und größter Arbeitsfreudigkeit geschildert.” ÖStA HHStA Min.d.Ä. Adm. Reg. F 4 Kt. 459. Generalia, Revirenment 281. 192 Lindner Tivadart a Külügyminisztériumból helyezték át, és nem tartozott az egyszerű esetek közé. 1914 tavaszán tettlegességre került sor Lindner és egy másik levéltári segédtiszt között. Ennek kapcsán vetette papírra Schütter az alábbi sorokat: „Wir werden nämlich nicht blos als Depot abgetaner Registraturen, sondern auch als Ablagerungsstätte unbrauchbarer Staatsdiener angesehen.” 1914 nyár elején engedély- kérés nélkül utazott szabadságra, csupán Schütter igazgató erélyes fellépésére gondoskodott igazolásról. ÖStA HHStA Nachlass Schiitter Kt. 6. Tagebuch, 124. 48
