Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)

Ismertető leltár - Urkindenreihen, Siegelabguss- und Typarsammlungen, Staatsverträge Abschriften und Drucke

évi kiszolgáltatások nyomán megfogyatkozott magyar-erdélyi oklevélsorozatot 1938- ban számolták fel, okleveleit ekkor osztották be az általános oklevélsorozatba.836

A repertóriumok ugyanakkor nem váltak használhatatlanná, mert a kronológiai renden alapuló AUR sorozatban az oklevél szignatúrájaként a kibocsátási dátum szolgál, amely a korábbi repertóriumokból továbbra is kinyerhető. Ez a kettősség téveszthette meg az oklevelekről mikrofilmet rendelő magyar levéltárosokat, akik a magyar oklevélsorozatot még mindig meglévőnek vélték, így az MNL OL Mikrofilmtára külön tartja számon a magyar oklevélsorozat darabjait és külön az Allgemeine Urkundenreihe okleveleit, jóllehet azok már régóta egyetlen sorozat részét alkotják.

Az iratanyag beosztása: A ma is meglévő oklevélsorozatok az alábbiak:

Allgemeine Urkundenreihe 816-1918 (kb. 60 000 db)

Habsburgisch-Lothringische Familienurkunden 1239-1918 (kb. 3000 db) Niederländische Urkunden 1196-1792 (kb. 600 db)

Lothringische Urkunden 1170/1196-1753 (kb. 600 db.)

Urkunden Kloster Aggsbach 1384-1578 (kb. 50 db)

Urkunden Kloster St. Michael an der Etsch 1145-1746 (kb. 80 db)

Urkunden des Schlossarchivs Gschwendt 1300-1437 (kb. 200 db)

Urkunden des Bistums Chiemsee 1271-1697 (kb. 70 db)

Türkische Urkunden und Staatsschreiben 1527-1860 (kb. 1500 db)

Az oklevélsorozat 1918-ig jóformán csak gyarapodott, egyedül az olasz egyesítés következményeként kellett Velencéből származó daraboktól megválni. Ez a helyzet a Monarchia széthullása után azonban alaposan megváltozott. Az utódállamok, Csehország, Lengyelország, Jugoszlávia és az államutód Magyarország számára sok oklevelet kellett kiszolgáltatni a gyűjteményből, köztük pl. Jugoszláviának a számos korai magyar királyi oklevelet tartalmazó raguzai okleveleket. Az utolsó nagy vérveszteséget a Cillei-oklevelek Jugoszlávia részére történő kiszolgáltatása jelentette az 1980-as években (ma a ljubjanai állami levéltárban találhatók, Szlovénia).837

Bár Magyarország általánosságban a levéltári anyag egyben tartására törekedett, az oklevélsorozatból viszonylag sok darab került Magyarországra. A magyar oklevélsorozat eredetileg 332 db eredeti oklevelet és kb. 300 db egykorú vagy később keletkezett másolatot tartalmazott, amelyből 1927-ben 133 db középkori és további 86 darab 1526 utáni oklevelet adtak át Magyarországnak.838 A kiszolgáltatott darabok között található pl. Imre király Tota úrnőnek adott aranybullával ellátott kiváltságlevele (1202), ill. II. András szintén aranybullával ellátott 1222. évi oklevele, mindkét oklevél a Nagymarto- ni grófok levéltárából származott. Bécsből került haza az Aranybulla 1351. évi, I. Lajos király által történt megerősítése, illetve az 1505. évi rákosi végzés egyik példánya is. Az 1526 előtti oklevelek beosztást nyertek a Diplomatikai Levéltárba, az újkoriak pedig az I 1 törzsszám alá kerültek („Staatsarchiv, magyar eredetű oklevelek”).839

836 ÖStAHHStA Kurrentakten 1938:902.

837 A kiszolgáltatott oklevelek regesztái több folytatásban megjelentek a MÖStA-ban Christiane Thomas közlésében (1982-1986).

838 ÖStAHHStA Kurrentakten 1927: 1668.

839 Pajkossy, Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok, i. m. 9-10.

476