Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)

Ismertető leltár - Hofarchive, Privat- und Familienfonde

Revisorium

1763-1782; 7 dob.

Az Obersthofmarschallamt által hozott ítéletek felülvizsgálatát végző szerv, amelynek elnöke a főudvarmester volt, működése során keletkezett iratok (ülésjegyzőkönyvek 1763-1781, eredeti előterjesztések 1770-1782). Az állag magyar vontkozású iratai feltárásra várnak.

Levéltári segédlete: AB XII/16

Nachlass Teltscher

19-20. század; 10 dob.

Leopold Teltscher bécsi ügyvéd iratai, aki a 19. század végén, 20. század első évtizedeiben több Habsburg hagyatéki ügyének (Rainer főherceg, Franz Salvator főherceg, Ferenc Józseí) lebonyolításában közreműködött. Külön levéltári segédlettel nem rendelkezik, darabonkénti átnézéssel kutatható.

Levéltári segédlete: Oberststallmeisteramt

16-20. század; 1192 r. e.

A négy udvari főméltóság közül sorban a negyedik a főistállómester volt, akinek elsődleges feladata az uralkodói lóállományról, ménesekről (Kladrup, Franzenshof, Li- pizza) és kocsiparkról (Wagenburg) való gondoskodás volt. A különböző istállókban elhelyezett lovak (Spanischer Stall, Campagne-Reisetstall, Hofzugstall) ellátása külön magtárból (Fourage-Magazin) történt, mint ahogy külön állatorvosok és kovácsok gondoskodtak róluk. Személyzetét tekintve a Főistállómesteri Hivatal volt a második legnagyobb egysége az uralkodói udvartartásnak, főleg az alsóbb rangú személyzet, a belo- vaglók, lovászok száma volt nagy. Régi hagyomány szerint a főistállómester alárendeltségébe tartoztak még az udvari apródok (Edelknabe, Page), a puskatöltők (Büchsenspanner) és a lakájok (Leiblakaien).

Az iratanyag beosztása: a Főistállómesteri Hivatal (OStaA) levéltára segédkönyvekből (Geschäftsbücher Bd. 1-168.), iratokból (Akten Kt. 1-502.) és egy a megszokottnál is terjedelmesebb különsorozatból (Sonderreihe Bd. 1-473.) áll, amelyben számottevő mennyiségű 18. századi forrás található. Ezt azért is fontos emlékezetben tartani, mert a fősorozatban kevés 1813 előtti irat található (Kt. 1. 1725-1780, Kt. 2. 1781-1794, Kt.

3-6. 1795-1816). A Főistállómesteri Hivatal iratanyaga 1813-tól áll folytatólagosan rendelkezésre, az iratokat egyszerű számregisztratúrában helyezték el 1920-ig bezárólag (Kt. 7-502., 1813-1920), protokollumok 1813-tól állnak rendelkezésre. A protokol- lumok és az iratok használatát évente-kétévente készített indexek könnyítik meg (Bd. 108-168.).

467