Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Hofarchive, Privat- und Familienfonde
HOFARCHIVE, PRIVAT- UND FAMILIENFONDE Az ún. udvari levéltárakban (Hofarchive) az uralkodói udvartartás működése során keletkezett iratok találhatók. A Habsburg-uralkodók udvartartásának négy fő tisztsége volt: főudvarmester (Obersthofmeister), főudvamagy (Obersthofmarschall), főkamarás (Oberstkämmerer), foistállómester (Oberststallmeister). Az udvartartás vezetője a 15. század végétől a főudvarmester volt, aki a főudvamagyot szorította háttérbe, súlyát pontosan jelzi, hogy a kora újkorban általában egyúttal a Titkos Tanács elnöki posztját is viselte. A főudvarmesterek feleltek az udvar gazdasági működéséért (Hofwirtschaft), az udvari konyháért (részleg vezetője Hofküchenmeister), a pincéért (ennek vezetője Hof- kellermeister), az étkezések zavartalan lebonyolításáért (lebonyolítója az Oberststabel- meister/főpálcásmester). Az udvari ceremoniális rend betartásáért is a főudvarmester felelt. Az udvartartás jogi ügyeit a főudvamagy intézte, aki egyúttal a szállásrendért és az elszállásoltakért is felelt, ebben az udvari kvártélymester (Hofquartiermeister) és „Hoff- urier” segítette. A főkamarás feladatai közé tartozott az uralkodói lakosztály, ruhatár rendben tartása, felelt egyúttal a kincstárért és egyéb gyűjteményekért. Az uralkodó mellé rendelt szolgálatteljesítő kamarások, ajtónállók (Türhütter), a főkamarás alárendeltségébe tartoztak. Súlya fokozatosan nőtt meg, a 17. század elején már az udvar második méltósággá küzdötte fel magát. Mint neve is mutatja a foistállómester alá tartozott az udvari istálló ló- és kocsiállományával, és talán meglepő, de szintén ő felügyelte az apró- dokat (Edelknabe, Pagen), lakájok (Kammerdiener, később Leiblakaien). Az udvartartás méltóságai közül említésre méltóak még a fovadászmester (Oberstjägermeister), a testőrkapitányok (Hartschierenhauptmann a lovastestőröké, Trabantenhauptmann a gyalogosoké). Az uralkodó személyes biztonságára több testőrgárda vigyázott, a 20. század elején számuk már hatra emelkedett, közülük az első helyet arciére testőrgárda foglalta el, mögöttük a magyar nemesi testőrgárda következett. Fontos szerepet játszott az udvar életében az udvari zenekar (Hofkapelle) és az énekesek. Az uralkodó számára az egyházi szolgálatot az udvari kápolna látta el, amelyet az udvari plébános (Hof- und Burgpfarrer) vezetett, aki többnyire püspöki címet is viselt, mellette általában külön hitszónok és négy-öt udvari káplán tevékenykedett még. A későbbi évszázadokban az egyes udvari hivatalok jogkörében több változás következett be. Ezek ismertetése az egyes hivatalok levéltári anyagának bemutatása kapcsán fog majd röviden megtörténni. I. Ferdinánd udvartartása 1527/1528-ban hozzávetőleg 360 személyből állt, amely 1554-re 550 főre nőtt. II. Miksa idején e téren nem következett be lényegi változás, annál inkább II. Rudolf korában, akinek uralkodása végére az udvari személyzet elérte az 1100 főt. II. Mátyás alatt a létszám újra visszaesett, 1615 körül a központi kormányszervek tisztviselőivel együtt kb. 800 főből állt, de I. Lipót korára újra felemelkedett, és 1700 körül ismét 1000 fő körül mozgott. VI. (III.) Károly korában a létszám már 1500 főre rúgott. Ez a szám a 19. századra mintegy 3000 főre nőtt. A magyar királyi udvartatás a kora újkor folyamán beolvadt a közös uralkodói udvartartásba, csupán a magyar királyi és királynéi koronázások, magyar országgyűlések megnyitása alkalmával jelenült meg külön, jóllehet a legfontosabb magyar udvari méltóságo425
