Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)

Ismertető leltár - Kabinettsarchiv

más rezervált ügyekben adott ki utasítást (ezek ismertetését lásd később). A fennmaradó ügyekre ekkor kezdték használni a Kurrentenbillette elnevezést.

Az uralkodói kéziratok fogalmazványai elég hiányosan maradtak fent, leszámítva Ferenc császár uralkodásának egy részét (1814-1823). A Ferenc korából származó Bil- lette-k között néha eredeti darabok is találhatók, máskor pedig a fogalmazványhoz becsatolva megtalálható az ügyet kezdeményező beadvány is. A hiányos megmaradást ellensúlyozza, hogy már II. József korától gyakorlattá vált a rendelkezések teljes szövegének másolati kötetekbe való másolása. Ezeket a köteteket a Kabineti Iroda pro- tokollumai közé sorolták be, előbb Handbillette név alatt szerepeltek, majd 1809 után különváltak Separatenbillette és Kurrentbillette névre. A Kurrentenbillette másolati kötetei egészen 1866-ig bezárólag a Kabinettsarchiv protokollumai között maradtak (pl. Kabinettsarchiv Protokolle Bd. 749. 1848, Bd. 750. 1849, Bd. 767. 1866). Indexelésük is a Kabinettskanzlei protokollumaiban történt meg, a Gesamtinventar szerint 1810-től a Kurrentindexben (pl. Kabinettsarchiv Protokolle Bd. 633. 1811, Bd. 634. 1812 etc.), ahol aláhúzással különböztették meg a többi ügyirattól. 1848 után még tíz éven keresztül a korábbi gyakorlat élt tovább, ekkor azonban már külön indexkötetek készültek, amelyek a Kabinettsarchiv Protokolle állagban vannak (Bd. 768-778.). Sajnos az 1848— 1858 közötti iratokból csak nagyon kevés fogalmazvány maradt meg. A megmaradt fogalmazványok két doboza beosztva található a Ministerkonferenz Vorträge sorozat végén, az 1858-as év után.

1859. január 1-jétől kezdve az iratsorozatot a Kabinettskanzlei Vorträge indexeiben mutatózták, ahol B [szám] c kombináció alatt bukkannak fel ezek az iratok, pl. ” 1904 B 9 c” azaz Biliette 9. sz. ügyirat 1904-ből a Current sorozatban. Teljes szövegű másolatok készítése 1867 után is szokásban maradt. Az 1867 utáni teljes szövegű másolatokat tartalmazó kötetek egészen 1915-ig bezárólag itt a Kurrentbillette állagban találhatók (Kopialbücher). Az 1848 előtti Billette-ket időrendben helyezték el, az 1848 utániakat évente újra kezdődő számozással látták el.

Az iratanyag beosztása:

Handbillette 1763-1847 (Kt. 1-23.);

Kurrentbillette 1851-1918 (Kt. 1-13.);

Kopialbücher 1867-1915 (22 másolati kötet).

Nyomtatott ismertetés: Gesamtinventar II. 155-156. - Szekfü-Miskolczy II. 52.

Mikrofilm (válogatott felvételek): W 204, W 727

Separatakten und Separatbillette

1849-1918; 275 r. e.

A császári házra, uralkodócsaládra, rendi kancelláriákra és udvartartásra, illetve más rezervált ügyekre vonatkozó iratok külön kezelése a 19. század elejétől, egész pontosan 1809/1810-től figyelhető meg. Ekkor bukkan fel először a külön „Separat-Protokoll” és Separat-Index”, ekkortól kezelik külön az uralkodó által ilyen típusú ügyekben külön kiadványként kibocsátott intézkedéseit (Handbillette). Az első „Separat-Billeten-Proto- kolle” névvel ellátott másolati kötet 1809-ből származik (ma a Kabinettskanzlei Protokolle sorozatban található, Bd. 214-215.). Ferenc császár és V. Ferdinánd idején ezeket

394