Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Kabinettsarchiv
KABINETTSARCHIV Az uralkodó személyes levelezését már a 16. században egy külön titkár intézte, amely megtiszteltetés általában a Hofkanzlei, illetve 1558 után a Reichskanzlei latin titkárának jutott osztályrészül.710 Először III. (VI.) Károly idején 1716-ban bukkant fel az uralkodó személyes titkárára vonatkozólag a „Cabinetsecretär” elnevezés, és minden jel szerint csupán Mária Terézia alatt szerveződnek a kabineti titkárok és segítőik külön irodává, jött létre a „Kabinettskanzlei” (Kabineti Iroda). Mária Terézia kabineti titkárai közül Ignaz Koch (+1763), Cornelius Mac-Nenny (+1776), Carl Joseph Püchler (működött 1742-1786 között) már nemcsak a családi levelezést intézték, de azontúl komoly befolyást gyakoroltak állami ügyek intézésére is. A nagy reformer, II. József alatt a Kabineti Iroda inkább csak mint egyszerű iroda működött, különösebb befolyás nélkül, szerepe kimerült az átmenő ügyiratforgalom bonyolításában. Jelentősége annál inkább megnőtt I. (II.) Ferenc császár idejében, aki bizalmatlan ember lévén szerette kontrollálni a hozzá beérkezett javaslatokat, és egy külön kabineti referensrendszert épített ki. A császár szokása volt a Staatsrat, vagy akár a Staatskonferenz által már tárgyalt ügyeket további véleményadásra kiadni olyan személyeknek, akiknek a meglátásaiban bízott (ezek között több magyar is volt). A működésük során keletkezett iratok, már ami a háborús károk után megmaradt belőle, nagyobb részben a Kabinettskanzleiakten állagban találhatók. A fokozott mennyiségű iratkezelés teszi érthetővé, hogy Ferenc császár idején az iroda létszáma a korábbihoz képest megnőtt, 14—18 alkalmazottja volt, akik között kilenc-tizenkét fő írnokként működött. Továbbra is a Kabineti Iroda feladatai közé tartozott a különböző kormányszervek, udvari szervek, magánbirtokok igazgatósága által az uralkodóhoz felterjesztett ügyiratok közvetítése, illetve magánszemélyek által benyújtott kérvények intézése, de az 1848 után szokásos ügyirat-előkészítés ekkor még nem volt gyakorlatban. A Kabineti Iroda szerepe átalakult Ferenc József idején. Alapvetően továbbra is a különböző udvari és állami szervektől beérkező ügyiratoknak az uralkodó felé történő közvetítését, döntésre való előkészítését intézte, de bizonyos típusú ügyek vitele kikerült a jogköréből. Az egyik fontos változást a külön katonai iroda (Militärzentralkanzlei) létrehozása jelentette 1853-ban, amely átvette a katonai ügyek intézését (1859 Generaladjutantur, 1867 Militärkanzlei az új elnevezés, nagy mennyiségű iratanyaga a Kriegsarchivban található). Az uralkodó magánbirtokai igazgatásának ügyeit pedig 1883-tól a „Direktion der ah. Privat- und Fondsgüter” alá rendelték. A magánosok kérelmei tekintetében fontos változást jelentett, hogy 1880-tól a bécsi rendőrséghez került átutalásra egy nagyobb ösz- szeg az egyszerű támogatási kérelmek gyorsabb elintézése érdekében, a katonai vonatkozású kérelmek intézése pedig már 1864-től a Militärkanzlei hatáskörébe tartozott. 1895- ben kibővítették az egyes minisztériumok jogköreit, ami lecsökkentette az uralkodó elé kerülő ügyek mennyiségét.711 A hivatalos előterjesztések száma évente négyezer darab 710 A Kabinettskanzlei történetének ismertetésében Reinöhl munkáját követtem: Reinöhl, Fritz: Geschichte des k.u.k. Kabinettskanzlei, Wien 1963. 711 A leadott jogokról lásd Reinöhl idézett müvét, 196-211. 377
