Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Hivataltörténeti rész - I. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv alapítása és fejlődése 1868-ig - I. b. A levéltár elhelyezése és személyi állománya, magyar levéltárosok
tanúsága szerint az 1530. évi követjárást feldolgozó első kötet negyedik füzete jelent meg elsőként. A kilencven füzetre tervezett vállalkozás Szárnyéi szerint nem váltott ki túl nagy érdeklődést, az első kötet három füzetéből csupán hét példány kelt el. Utolsó nagyszabású kezdeményezése az 1526-os év történetéhez kapcsolódó forrásokról tervezett forráskiadása volt, amelyre 1844 decemberében meg is szerezte a Staats- kanzleitől a jóváhagyást, és néhány nappal később 1845. január 18-i dátummal az impri- maturt is rávezették.19 A munka próbanyomása is megkezdődött, de csak néhány ív jelent meg belőle, amelyet Friedrich Fimhaber ebben a formában már használt egyik publikációjához.20 E hivatkozásból sok félreértés támadt, mert azt a benyomást keltette több történészben, hogy a munka nyomtatásban is megjelent. A valóságban a nyomási munkálatok félbeszakadtak, valószínűleg Gévay betegsége miatt, a kézirat később Jászay Pál tulajdonába ment át, aki azt a szerzőről igen melegen megemlékezve bőségesen felhasználta „A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után” című munkájában.21 Gévay Antal halálával ismét magyarul tudó levéltáros nélkül maradt a levéltár. Joseph Chmel újra a korábban már látott megoldást javasolta, egyik levéltárosát iskoláztatta be a magyar nyelv elsajátítására. Az 1841-ben levéltárba került Friedrich Fimha- berre (1815-1860) esett a választás, aki 1846 végén meg is kapta az engedélyt a tanulmányok folytatására, és aki 1848 tavaszára egy Gondal nevű nyelvtanárnál bizonyítványt is szerzett magyar nyelvismereteiről.22 Fimhaber vette át Gévay halála után a magyar osztály vezetését, amely éppen ezekben az években jelentős gyarapodáson ment át, többek között az 1848-as magyar miniszteriális anyagok átvételével. Fimhaber nemcsak a levéltári anyag rendezésében járt el (AB 537/4), hanem érdeklődése is a magyar történelem felé fordult. Több kisebb, de mégis fontos közleményt tett közzé.23 Sajnos a magyar nyelvtanulás rossz ómenként hathatott, mert 1860-ban Fimhaber is fiatalon, 45 évesen meghalt, három kiskorú gyermeket hagyva hátra.24 Az 1850-es években átvett nagy mennyiségű magyar nyelvű anyag, József nádor és az 1848-as minisztériumi anyagok rendezése és feldolgozása fokozott mértékben kívánt meg magyaml tudó munkatársakat. Ennek tudható be, hogy Erb levéltár-igazgató Fim19 „Urkunden und Aktenstücke zur Geschichte von Ungarn im Jahre 1526. Aus dem k.k. geh. Haus-Archive herausgegeben von Archivar Gévay. 1845. Gedruckt bei Strauss und Sommer” Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár [OSzKK] Quart. Lat. 2253. A kézirat elején ismeretlen kéztől származó igen hasznos összeállítás található a kézirat történetéről! 20 Firnhaber, Friedrich: Vincenzo Guidato’s Gesandschafts am Hofe K. Ludwigs von Ungem. 1523-1525. In: Quellen und Forschungen zur vaterländischen Geschichte Literatur und Kunst. Wien 1849, 66-138. 21 Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest 1846, 2.1. jegyzet. 22 ÖStA HHStA Kurrentakten 1846: 54., 1848: 9c., 10. - Életrajza: Gesamtinventar I. 36-37.; Wurzbach, Biographisches Lexikon, Bd. 4. 235-236. 23 Firnhaber, Friedrich: Beiträge zur Geschichte Ungems unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526. Grösstentheils nach Originaldokumenten des kais. österreichischen Haus- und Staatsarchivs. I. 1490-1492. In: AfKöG 2. (1849) 375-552. - Uö: Actenstücke zur Aufhellung der ungarischen Geschichte des 17. und 18. Jahrhunderts. In: AfKöG 8. (1852) 1-75. - Uö: Nachtrag zu der Abhandlung über die Friedens-Verhandlungen zwischen K. Ferdinand II. und Gab. Bethlen zu Nicolsburg 1621-1622. In: Notizenblatt. Beilage zum Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen 3. (1853) 65-69. További kiegészítések jelentek meg a Notizenblatt következő évfolyamaiban: 4. (1854) 87-100, 5. (1856) 175-176, 8. (1858) 377-382. 24 ÖStA HHStA Kurrentakten 1860: 173., 183. 16
