Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A Magyar Országos Levéltár Levéltári leltárak" című, I. sz. kiadványsorozatának 9. kötetét tartja kezében az olvasó. Az intézmény ezzel ismét egy fontos segédletet bocsát a kutatók rendelkezésére, amellyel nagymértékben megkönnyíti az újkori magyarországi pénzügyigazgatás működése során keletkezett és fennmaradt forrásanyag használatát. Persze ennél jóval többről van szó: a nagyobb levéltári egységek ügy viteltörténeti bevezetőin és az irategyüttesek analitikus leírásain túlmenően megtaláljuk a kötetben a Magyar Kamara, a Budai Kamarai Adminisztráció és a szlavóniai kamarai szervek hivataltörténeti áttekintését is. A kiadványt hivatalosan jegyző F. Kiss Erzsébet és Nagy István mellett az élők sorából sajnos már eltávozott négy szerzője is van a műnek. Vagyis — akárcsak a sorozat előző két kötete esetében — részben posztumusz munka ez is. Az intézmény így Pauhnyi Oszkár, Szűcs Jenő, Maksay Ferenc és Benczédi László kéziratainak közreadásával leróhatja kegyeletét, s tisztelettel adózhat a gyakran lenézett levéltárosi szakmai munkákat a látványos történészi feladatokhoz hasonlóan nagy igényességgel, teljes odaadással végző kiváló levéltáros-történészek emlékének. Többszerzős műről van szó, ráadásul a kéziratok keletkezési ideje az ötvenes évek elejétől szinte napjainkig terjed, így érthetőek az egyes szövegrészek közötti stiláris különbségek. Ezek azonban egyáltalán nem zavaróak, s csak helyeselhető a szerkesztő, F. Kiss Erzsébet döntése, hogy e téren nem törekedett a mindenáron való egységesítésre. A kötetet ajánlónak el kell még mondania azt, hogy a felelőségteljes lektori teendőket Buzási János végezte. Ezért őt, a technikai szerkesztésért Purcsi Barna Gyulát, míg a névmutató elkészítéséért Horváth Évát illeti a kiadó hálás köszönete. Bízva abban, hogy a Magyar Országos Levéltár legújabb kiadványa is jól szolgálja a tudomány ügyét, ajánlom kötetünket a történészek és valamennyi kutató szíves figyelmébe. Lakos János