Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

módosulást vont maga után. a magánvállalkozás esetében az ügyvitel egységét oly módon biztosították, hogy a szállító, mint az officium annonarium vezetője, beépült a hivatal hierarchikus szervezetébe. A Magyar Kamara esetében, amely maga is önálló udvari kormányszék volt, ez a perszonáluniós megoldás az egyik egyenrangú szervnek a másik alá rendelését jelentette volna, ennélfogva nemigen volt megtartható. A töréssel fenyegető kettősség áthidalását és vele az ügyek intézésének egyöntetűségét tehát úgy biztosították, hogy a hadélelmezési hivatal vezetőjét, illetőleg képviselőjét kapcsolták be a ,,res annonaria" magyar kamarai ügyintézésébe. A Kamara mindkét esetben egy külön bizottságot, a ,,commissio annonaria"-t küldte ki a szállító-szerződésből adódó új ügykör tanácsbeli tárgyalásának előkészítésére. A Kamara részéről kiküldött három tanácsos mellett bevonják a bizottság munkájába a hadélelmezési hivatal képviselőjét is: 1748-ban annak igazgatóját (director) Bosch Konrád alezredest, 1759-ben Schönholz Ferenc élelmezési főbiztos (superior annonariae commissarius) cs. kir. tanácsost, 1748-ban a perszonálunió áthidaló megoldása mellett bevezetik még a kettős ügyvitelt is: az alárendelt raktárak és hivatalok jelentésüket egyaránt megküldik mind a Kamarának, mind az igazgatónak, és a Kamara rendelkezéseit az igazgató a maga részéről is közli az alárendeltekkel. Kamarai vonalon az ügyintézés technikai része a bizottság mellé kirendelt titkár és actuarius gondjaira volt bízva, míg az igazgató részéről azt egy fogalmazó látta el. Sőt, a számviteli teendő ellátására is egy külön számvevőséget (officina rationaria annonaria) állítottak fel, amelynek élére az élelmezési hivatal részéről a Kamara rendelkezésére bocsátott Schönholz Ferenc, a későbbi élelmezési főbiztos került. 1759-ben a kettős ügyvitelt már nem elevenítik fel, az ügyvitel egyöntetűsége a Schönholz személyén keresztül megteremtett — a vegyes bizottsági ügyvitelre emlékeztető — perszonálunióra volt alapozva; a külön számvevőség felállításától is eltekintettek.

7 A bizottság ügyvitele egyébként megegyezik az 1756. évi utasításban lefektetett szabályokkal,

8 mégis azzal a sajátossággal, hogy a bizottság jegyzőkönyvei — még azok sem, amelyek az elnök praesentatiós jegyével vannak ellátva — nem kerülnek a tanács elé, legalábbis a tanácsülési jegyzőkönyvek nem szólnak róluk. A bizottság ránk maradt jegyzőkönyvei ülésenként újra kezdődő sorszámozással egyenként veszik sorra a tárgyalásra került ügyiratokat (adott esetben hivatalból tett intézkedéseket), hasábosán adva balról a tárgyalt ügyek tárgyi foglalatát, jobbról pedig a bizottsági határozatot. Mindkettő igen kimerítő, annyira, hogy az egyébként fenn nem maradt ügyiratanyagot messzemenően pótolja. A bizottsági példányban a határozat szövege alatt feljegyezték a kiadmányok expediálásának a napját és címzettjét is. A bizottság ügyforgalma egyrészt a Kamara és a Directorium, másrészt a Kamara és az egyes gabonaraktárak, valamint az egyes kincstári (kamarai) uradalmak iratváltásából tevődik össze. Ez a zöme, persze járulékosan felmerül a Helytartótanáccsal vagy az egyes törvényhatóságokkal való érintkezés szüksége is. Az iratváltás tárgyi vonatkozásai: az évi szükséglet megállapítása, az egyes raktárak készleteinek a számbavétele, feltöltése, pénzellátmányok (időszaki kimutatásokban is rögzítve) a szállító uradalmak jelölésével; a szemályi státus (kimutatások); az alkalmazottak ügyei; a gabonaraktárak által teljesített kenyérszállítások ellenértékének utalványozása a kifizető hadipénztárak kijelölésével; az utalványozott összegek folyósítására vonatkozó rendelkezések; a gabona szállítására, őrlésére vonatkozó intézkedések, illetőleg jelentések;