Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A számvevőhivatal A Magyar Kamara legfontosabb központi szakhivatala 1686 után is a számvevőhivatal volt, 1689. évi személyzete a számadásmesterből, a helyetteséből, 2 segédből, 6 jegyzőből és 1 német jegyzőből, az 1708. évi személyzet a számadásmesterből, helyetteséből, 4 segédből, 2 jegyzőből és 4 számtisztből tevődött össze. A számvevőhivatal ügyvitelét az 1696. évi bizottság szintén ellenőrizte, mégpedig azzal a célkitűzéssel, hogy azt a meglévő keretek között pontosabbá és tökéletesebbé tegye. A bizottság pl. arra hívta fel a számvevőhivatal figyelmét, hogy a számadásokat az átvétel után azonnal vizsgálja meg, és a megállapított hiányokat, hátralékokat haladéktalanul jelentse a tanácsnak, hogy az kellő időben intézkedhessek a hiányok behajtása ügyében, továbbá tájékoztassa a tanácsot a be nem tartott határidőkről, hogy a tanács a számadásra kötelezett alkalmazottal szemben megfelelő módon eljárhasson. A bizottsági utasítás mindezt azért tartotta fontosnak, mert a számvevőhivatal akkor is elmaradt az újabb számadások ellenőrzésével, s ezáltal behajthatatlan hátralékok keletkeztek. A számvevőhivatal 1720-ban, azonos időben a kamarai utasítás kibocsátásával, külön részletes utasítást kapott. Ez is azt mutatja, hogy a számvevői munka egyre fontosabb és felelősségteljesebb szerepet nyert a Magyar Kamara gazdálkodásában. Új utasítás kidolgozását tette szükségessé a kamarai pénztárügy megváltozása, s a Kamarának már 1720 előtt megnövekedett területi illetékessége és hatásköre is. Mivel a kamarai bevételek 1718 óta a pozsonyi bankképviselethez folytak be, s a kifizetések is innen történtek, némileg megváltozott az a mód is, amely szerint a számvevőhivatal a bevételeket és kiadásokat nyilvántartotta. A kamarai bevételek nyilvántartása a továbbiakban úgy történt, hogy a kamarai számadó közegek a bevételeket a pozsonyi bankképviselethez, számadásaikat pedig a Magyar Kamarához, illetve ezen keresztül a számvevőhivatalhoz küldték fel. Azokat a nyugtákat, amelyeket a bankképviselet a jövedelmeket beszolgáltató kamarai tisztviselőknek adott, a számvevőmesternek is alá kellett írnia, s külön könyvbe bevezetnie. A kiadások ellenőrzését pedig az tette lehetővé, hogy a pozsonyi bankképviselet mindennemű bevételről és kiadásról heti, havi és negyedévi kimutatásokat juttatott el a Kamarán keresztül a számvevőhivatalhoz. A számadások ellenőrzésének módja az 1720. előtti gyakorlathoz képest nemigen változott. Az 1720. évi utasítás azonban szankciót alkalmazott a számadások ellenőrzését elmulasztó számvevőhivatali tisztviselőkkel szemben. A számvevőség ellenőrzése után a számadásokat a tanácsosok és az elnök is ellenőrizték, majd azokat felülvizsgálatra a Bécsi Udvari Kamarához kellett felküldeni. Az 1720. évi utasítás a bevételek és kiadások feljegyzése, a számadások ellenőrzése terén a régebbi gyakorlattal szemben nem tartalmazott sok új gondolatot. Kiszélesítette ezzel szemben a számvevőhivatal nyilvántartó és a tanácsi fogalmazványokat ellenőrző tevékenységét. Az utasítás a jövedelmek, a beküldött számadások ellenőrzése, nyilvántartása végett, továbbá a számvevőhivatal által a tanács részére készített vélemények, információk feljegyzésére számos újabb kimutatás és nyilvántartás vezetését írta elő. A számvevőhivatal szerepét növelte az 1720. évi utasításnak ama rendelkezése is, amely — a bécsi kamarai gyakorlat átültetésével — az összes kamarai kiadványok fo-