Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

E 694. TOKAJI URADALMI ÜGYÉSZSÉG, TOKAJ (XIV. sz.) 1713—1856 41 csomó, 2 kötet a) Jegyzőkönyvek (protocolla, diaria, rapulare) 1759—1850 b) Mutatók a jegyzőkönyvekhez 1822—1827 c) Perek jegyzéke (tabella causarum) XVIII— XIX. sz. 5 csomó d) Iratok 1713—1856 16 csomó e) Úriszéki iratok 1758—1848 8 csomó f) Más bírói fórum előtt tárgyalt perek iratai XVIII— 3 csomó XIX. sz. 1 kötet g) Pertöredékek (úriszéki és egyéb) XVIII— XIX. sz. 5 csomó h) Leszakadt iratok, használhatatlan elenchusok stb. XIV., XVI— 4 csomó, XIX. sz. 1 kötet A tokaji ügyész

45 anyagának jelentőségére több szempontból is fel kell hívni a figyelmet: 1. viszonylag nagy számban maradtak meg az ügyészi diariumok; 2. a peres anyag sokszínű, gazdag; 3. a XVIII. sz. végén szoros kapcsolat állt fenn a gazdasági ügyintézéssel, amikor az ügyész, mint helyettes praefectus az uradalmat igazgatta. A Tokaji Ügyészség XVIII. sz.-i protocollumai, rapularéi (tk. diariumai) különösen sokrétű illusztrációját adják egy uradalmi ügyészi hivatal tevékenységének. A jegyzőkönyvek tartalmazzák mind a beérkező iratok, mind a fogalmazványok másolatait, ill. magukat a fogalmazványokat. Ez utóbbiak között egész causarum series-eket, perszövegeket találunk. A sorozat értékét emeli, hogy 1773—1793 között hiánytalan. A XIX. században — épp akkor, amikor nevük ténylegesen is diarium — ezek a „naplók" egyre inkább szűkszavúakká válnak, és sokszor nem tartalmaznak többet, mint az iktatókönyv tárgyrovata. A jegyzőkönyveket kezdetben nem egészen pontos időrendben, 1788-tól pedig numerusok szerint vezetik. A diarium numerusa a XIX. sz.ban az iratra is rákerül, tehát mindenképpen iktató-jegyzőkönyv válik belőle. Az iratokat a XVIII. században — elsősorban Bálás Mihály hosszú működésének idejét tekintetbe véve — többféleképpen regisztrálták, amelynek ma már nem minden részlete világos. Négy nagy tárgyi csoportot fasciculus-numerus rendszerbe foglaltak: 1. Pozsonyi Kamara rendeletei, 2. Királyi jogügyigazgató rendeletei, 3. Szepesi Kamara rendeletei, 4. Máramarosi Kamarai Adminisztráció rendeletei, átiratai. Akadnak egyszerű számos iratok is, és sok a jelzetnélküli, elsősorban peres anyag. Az ügyészek a XIX. században következetesen kitartanak az iktatás mellett. Hollesz Dániel iratain irattári rendszer jelei is megfigyelhetők: év, szám és betű. Az év és a szám az alapszám elemei, a betű a mutatóban való keresést könnyítette meg. (Néhány mutató maradt ezekből az évekből.) Hollesz idejére — 1821 — esik a tokaji régi anyag lajstromozása. Az iratokat fasciculus-numerus rendbe kényszerítették. így került az