Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

DIÓSGYŐR-TOKAJI KORONAURADALOM (XIV. sz.) 1755-1890 (1880-as évek) BEVEZETÉS A diósgyőri vár és a hozzátartozó uradalom, valamint a tokaji vár és uradalma régi királyi — a diósgyőri sokáig királynői-birtokok voltak, de az idők folyamán többnyire zálogos urak kezére adták; a tokaji uradalmat már a XIV. században, a diósgyőrit pedig a XVI. századtól kezdve.

1 A tokaji uradalom a Rákóczi-szabadságharc leverése után nem cserélt gazdát, és mindvégig a kincstár kezelte, ami érthető, tekintettel a nagyjelentőségű szőlőművelésre, így is sok esetben bocsátottak falvakat, portio-kat, regálé-jövedelmet hosszabbrövidebb időre idegenek kezére bérlet, zálog, inscriptio formájában.

2 A diósgyőri uradalom sorsa a XVIII. században változatosabban alakult a tokajiénál. A XVII—XVIII. sz. fordulóján több birtokos is osztozott az uradalmon, és ezek közül a Haller bárói családdal a kincstárnak komoly peres viszálya keletkezett a visszavétel miatt. A Hallerek ezután is többször igyekeztek részüket visszaszerezni: próbálkozásaik csak a század közepén szakadtak félbe.

3 Am — úgy látszik — Diósgyőr nem mindenkinek volt „tilos", mert 1724-ben a kincstár nyolc évre engedte oda Hager Ottó Zsigmondnak (Freiherr von Altensteig) az ungvári, munkácsi és szentmiklósi uradalmakkal együtt.

4 A bérleti idő lejárta után előbb hat, majd további három évre Zatureczky László rendelkezett Diósgyőr felett.

5 Ennek az időnek az elteltével 1743-ban a kincstár óriási összeget vett be a diósgyőri uradalom és tartozékai újbóli, 15 évre szóló elzálogosításáért. A ,,jure temporaneo et hypothecario irredemptibiliter" átadott javakért az Egri Káptalan, Almássy János és Fáy László 117 000 Ft-ot fizetett.

6 A birtok felét a káptalan, a másik két fél a maradványt megosztva kapta.

7 A koronajavak elzálogosítását és visszaváltását mindenkor az uralkodó céljai és a kincstár állapota határozták meg. Mária Terézia a hétéves háború küszöbén, alakuló, formálódó központosító törekvéseinek tudatában a „királyi korona" erősítése céljából határozta el az idegen kézen lévő koronajószágok visszaváltását, amelyet szisztematikusan, lépésről-lépésre kívánt végrehajtani. Erről tanúskodik a Zólyom és más jószágok visszaváltása ügyében kibocsátott benigna resolutio „arengá"-ja; „Notum est [...] earn esse benignam intentionem et voluntatem nostram, ut successive universa Sacrae Regni nostri Hungáriáé Coronae bona a modernis possessoribus recuperentur et ad eandem Sacram Coronam reapplicentur, atque ad effectum salutaris hujus scopi cum redemptione arcis Vischegrád initium jam factum haberi [...]" (1755. jún. 7.)

8 Ebbe a gazdaságpolitikai vonalba illeszkedik a diósgyőri uradalomnak Miskolc és Mezőkeresztes mezővárosokkal együtt való visszavétele is. A királynő 1755 tavaszán Grassalkovich Antalt, a Magyar Kamara elnökét bízta meg, hogy tárgyaljon a zálogos urakkal az uradalomnak a határidő lejárta előtti visszaadásáról. A zálogos urak — miután az uralkodó iránti hűségükről kellett tanúbizony sá-