Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

levelezést folytatott idegen hatóságokkal és egyes személyekkel. így például az egri érsekkel kegyúri ügyekben, Zemplén-, Szabolcs- és Abaúj megyék vezető tisztviselőivel birtokjogi, konfiskációs és úriszéki ügyekben, a nemzeti iskolák inspektorával iskolaépítkezésről, az uradalom területén élő nemesekkel személyes sérelmek, panaszok, kérelmek tárgyában. Az iratok az említett tárgyi csoportokon belül évenként tagolódnak. Az egyes éveken belül az összes tárgyi csoportokhoz tartozó iratok összevontan 1-től kezdődő folyószámozást kaptak. Az elenchus feltünteti az évet, a folyószámot, a kiadmányozás és a praesentatum közelebbi időpontját, a tárgyi csoportokra utaló betűjelzetet és végül tartalmazza az irat regesztáját. A regeszták részletessége változó, általában azonban kielégítőnek mondható. Az elenchusba az 1783-as rész előtt külön jegyzék van befűzve azokról az iratokról, amelyek a levéltár kamarai átadásakor hiányoztak. Ezeken az iratokon kívül az elenchusban feltüntetett akták közül még több hiányzik. Az elenchus erre vonatkozó utalásai (deest, sine acclusis stb.) azonban nem mindig fedik a mostani helyzetet. b) Acta Liquidationis Dominiorum Trautsohniano-Fiscalium Regécz et Sáros-Patak. Az 1776. január l-jén a regéci és sárospataki uradalmak átadása céljából a Kamara és a Trautsohn-örökösök megbízottainak részvételével összeült likvidációs bizottság működésének iratanyaga. Az uradalmak területén történt beruházások (melioratiok), illetve értékcsökkenések (deterioratiok) alapján mindkét fél előterjesztette követeléseit, és ezeket az uradalmak levéltárából kiemelt iratok, összeírások, jövedelemkimutatások másolataival igyekezett bizonyítani. A felek kölcsönösen válaszoltak az előterjesztett anyagi követelésekre, mire újabb bizonyítás és ismételt válasz következett. A tárgyalások iratanyagát 1780-ban a kamarai levéltárban helyezték el, de végleges rendezésére és elenchizálására csak 1829-ben került sor, amikor az akkori tulajdonos, Bretzenheim Károly, a lappangó földesúri jogok kimutatása céljából az iratok másolatban való kiadását kérte. (A Bretzenheim-család rendelkezésére bocsátott likvidációs anyag, amely jelenleg a családi levéltárban található, nem tartalmazza a bizottsági anyagok teljes egészét.) A tárgyalások anyagát a munkálatok egyes fázisainak megfelelően 20 római számmal jelölt tárgyi csoportra osztották és a bizonyító iratokat, mint mellékleteket az alapiratok után helyezték el. A két tárgyaló fél által felsorakoztatott bizonyító anyag a kutatás szempontjából az uradalmak XVIII. századi gazdálkodására vet fényt. Főként a Trautsohn-birtoklás korára vonatkozólag van jelentős forrásértéke, de visszanyúlik a Rákóczi-korba is. Jelentős számban találunk XVUI. századi összeírásokat, jövedelem-kimutatásokat, elszámolásokat, úrbéri szerződéseket, építkezésekre, beruházásokra vonatkozó bizonyítékokat, továbbá birtokjogi iratokat. A római számokkal jelzett tárgyi csoportok a következőkről adnak felvilágosítást: I. Az örökösök által benyújtott kereset és a hozzá tartozó-bizonyítékok JJ. A kincstár válasza az örökösök követeléseire III. Az örökösök megjegyzése a kincstár válaszára IV. A kincstár újabb válasza V. Az örökösök észrevétele a kincstár újabb válaszára