Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

g) Kincstári uradalmak E 325. ACTA DOMINIORUM FISCALIUM REGÉCZ ET SÁROS-PATAK (Regéci és sárospataki uradalmak) xvm—xix. sz. 27 csomó, 3 kötet a) A regéci és sárospataki kamarai uradalmak igazgatására felállított particularis adminisztráció iratai 1771—1783 19 csomó Lajstromkönyv 1 kötet b) A Trautsohn-örökösök és a kincstár közötti likvidációs tárgyalások iratai (Acta Liquidationis...) 5 csomó Lajstromkönyv 1 kötet c) Az uradalom értékére vonatkozó iratok (Acta depurationalia...) 1803 3 csomó Lajstromkönyv 1 kötet A regéci és sárospataki kettős uradalom 1775 novemberében került a kincstár tulajdonába, miután a korábbi tulajdonos, az osztrák Trautsohn János Vilmos fiúörökös nélkül elhunyt. Minthogy az 1720-ban kiállított adománylevél szerint a birtok kifejezetten a család férfiágát illette, a két leányutód, gróf Auersperg Károlyné, Mária Jozefa és gróf Lambertné, Mária Anna nem támasztott nehézségeket a kincstár követelésével szemben, és a két fél között 1775. december 7-én megegyezés jött létre Bécsben az uradalmak átadására vonatkozóan. Ennek értelmében a Kamara 1776. január 1-től vette át a birtokok irányítását, s ettől az időponttól kezdve az uradalmi tisztek fizetését is a Kamarától folyósították. Ugyancsak az 1775. december 7-i megegyezéssel állapodtak meg a tárgyaló felek az ún. „likvidációs bizottságok" kiküldésében. Erre azért volt szükség, mert az adományozás óta eltelt idő alatt mind az uradalmak birtokállománya és értéke, mind jövedelmezősége változásokon ment keresztül. A két uradalom vezetését 1776. jan. 1-től kezdve közvetlenül a Kassai Kamarai Adminisztráció vette át. E téren 1777 őszén történt változás, amikor egy szeptember 20-án kelt királyi leiratra hivatkozva gróf Erdődy Károly, a Pozsonyi Kamara elnöke a kettős uradalom igazgatására külön ún. particularis (másutt: localis) admimsztratúra felállítását rendelte el, és annak élére — önálló adminisztrátorként — Jablánczy Ignácot nevezte ki. Jablánczy, aki 1767—1769 között a két uradalom prefektusa volt, majd a Kassai Kamarai Adminisztráció tanácsosaként, később máramarosi adminisztrátorként működött, 1777 novemberében vette át új hivatalát. Ettől kezdve az uradalmi tisztviselőknek nem közvetlenül a Kassai Kamarai Adminisztrációhoz, hanem Jablánczyhoz kellett jelentéseiket felterjeszteni, utasításaikat is tőle kapták. A gazdálkodás irányítását az administratorialis sessio végezte, amely Jablánczy elnökletével, mindkét