Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

igazgatóságok működése már megindult.

1 A magyar vámigazgatóság közvetlen felettes hatósága a Bancal- und Dreissigst Gefallen Regié (Administration) lett, amely Bécsben székelt. Utasításai — az igen apró ügyekre is kiterjedően — folyamatosan érkeztek az igazgatósághoz. A magyar és erdélyi harmincadigazgatás legfelsőbb irányítása, az örökös tartományok központi irányításától elválasztva, a magyar-erdélyi Udvari Kancellária kezébe került. Magyar és erdélyi vonatkozásban a bécsi vámigazgatóság is ennek az udvari szervnek a fennhatósága alá tartozott. A Kancellária nevezte ki a budai harmincad-adminisztrátort, az előadókat (ülnökök), a harmincadfelügyelőket stb., fogadta a bécsi igazgatóságon keresztül hozzá küldött kimutatásokat. A legfelsőbb Magyarországon működő kormányszék, az egyesített Helytartótanács és Kamara, nem volt felettes hatósága a magyar vámigazgatóságnak, de működését állandóan ellenőrizte a jegyzőkönyvek átnézésével. Szinte minden példány végén megtaláljuk a ,,vidi" után Niczky elnök aláírását. AII. József által foganatosított átszervezés következtében az egyesített Helytartótanács és Kamara harmincadigazgatással kapcsolatos funkciói részben a magyarországi, méginkább a bécsi vámigazgatósághoz kerültek. Ott intézték az alacsonyabb tisztségek személyi ügyeit, kisebb költségek kiutalását is, új harmincadhelyek létesítését stb. A budai vámigazgatóság alacsonyabb rendű ügyeket intézett, mint azelőtt a Kamara. A tanácsülési jegyzőkönyvek alapján úgy látszik, hogy minden valamire való fontos ügyet továbbküldött Bécsbe, amint az egyes harmincadhelyek és harmincadi kerületi felügyelők is Budáról egészen egyedi ügyekben várták az intézkedést. Egyébként éppen ezért ezek a budai vámigazgatósági tanácsülési jegyzőkönyvek igen jó forrást jelentenek a harmincadügy kutatói számára, mert a csempészkedési eseteket, vámtarifa-ügyeket a kereskedő nevének feltüntetésével, árujának részletes megjelölésével írják le. Az udvar a számvevőségre is ki akarta terjeszteni a központosítást, ehhez azonban a Helytartótanács nem járult hozzá. A bécsi számvevő kamara kompromisszumos megoldást ajánlott: csak a harmincadlajstromok, naplók és elkobzási esetek számadásának bécsi ellenőrzését tartotta szükségesnek. A jövedelem a helytartótanács-kamarai főpénztárba került, innen is fizették ki a harmincadigazgatáshoz szükséges összegeket. A Helytartótanács elnöke megakadályozhatta a helytelen intézkedések továbbítását, a vámigazgatással vitás ügyeket pedig a Kancelláriához terjeszthették fel döntés végett. Az 1786. máj. 2-i első ülés jegyzőkönyve szerint a vámigazgatóság ápr. 22-i hatállyal vette át az ügyeket a Helytartótanácstól. Adminisztrátorrá 1786. jan. 26-án Stettner Gábor helytartótanácsi (volt kamarai) tanácsost nevezték ki, aki végig megmaradt ezen a poszton. A három ülnök szakember volt a harmincadigazgatás különféle területéről. Ok terjesztették elő az ügyeket a tanácsülésen. Az ügyek évenként újrainduló iktatószámok szerint kerültek tárgyalásra és a jegyzőkönyvbe; egy-egy számkontingenst egy-egy előadó referált. A jegyzőkönyvek kezdetben sessionalis és kurrens ügyek szerint szétváltak. Később külön jegyzőkönyvbe a jövedelemre, ill. a csempészkedésre vonatkozó ügyek kerültek. 1790-ben a harmincadigazgatásban is véget vetettek a József-féle központosításnak, és megszüntették a budai harmincadigazgatóságot. Utolsó ülését ápr. 30-án tartotta. A Bancal- und Dreissigst-Gefallen Administration-tól elvették a magyar-erdélyi harmin-