Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

ták (tűzbiztonság, köztisztaság, közvilágítás, mértékegységek); Temesvár kincstári főhatósága adott ki külföldi látogatók számára útlevelet s kerestette meg az elveszett lábasjószágot, tartotta számon a Bánságba toloncolt személyeket. Rá tartoztak az árvagyámsági és szegény gondozási ügyek (segélyek kiutalása a cassa pauperum-ból). A Bánságban 1769-ben indult meg a monarchia több területén már korábban befejezett földmérés; az úrbéri és adóviszonyok rendeződését várták tőle, s helyesebb kincstári jövedelemkezelést. Végrehajtásában jelentős szerepet kapott az Adminisztráció. Fontos feladata volt a helyi önkormányzatok ellenőrzése, elsősorban Temesvár városáé. Főleg a magisztrátus választását, majd működését kellett szemmel tartania, kincstári megerősítés nélkül a választás nem volt érvényes; de a városi gazdálkodás, a céhek, a közegészség, az egyházak rendjét sem hagyta figyelmen kívül. A városi építkezés megindítása Mercy nevéhez fűződik (kaszárnya, városháza, templomok, vízvezeték, csatornák stb.). Községi választásokba az Adminisztráció csak ritkán nyúlt bele közvetlenül, hasonlóképp a kiváltságolt területek életébe is. (Kikindai rác autonómia, privilegizált bolgárok, ,,illír nemzet".) II. József idején, ahogyan láttuk, a megyék fölött volt bizonyos ellenőrzési joga. A közegészségügyi feladatok közül a járványok elleni védekezés volt a legfontosabb. Figyelemmel kísérték a külföldi (főként török és erdélyi) járványhíreket, a határon szükség esetén készültséget, zárlatot rendeltek el, majd az 1740-es években berendezték, felszerelték a „vesztegházakat". Kórházat, gyógyszertárakat, gyógyfürdőt tartottak üzemben, orvosi állásokat rendszeresítettek, igyekeztek gátat szabni az állatvészeknek. A közoktatás ügye csak Mária Terézia reformjai óta, az 1760—70-es évektől kezdte érdekelni az állami szerveket. Addig a bánsági iskoláztatás nem került ki a katolikus és a görögkeleti egyház, főként a szerzetesrendek kezéből. Középfokú (1763-tól 6 osztályos) iskolát tartott fenn a jezsuita rend, feloszlatása után pedig a csanádi püspök, 1773 óta az Adminisztráció kebelében tanügyi bizottság működött. 1775-ben a Bánságban is érvénybe lépett a birodalmi iskolai rendtartás. Temesvárott „Normalschule"-t szerveztek, az Adminisztráció fedezte költségeit, ő nevezte ki igazgatóját s általa (vizitációk és Temesváron tartott értekezletek útján is) ellenőriztette az egész tartomány oktatásügyét, az egyházit is (a tankötelesek összeírását, új iskolák szervezését, a szabott tanítási rend megtartását). Kancelláriai parancs nyomán gondoskodtak a helyi iskolakönyvek kinyomatásáról (helyi nyomda is létesült), fedezték az új iskolaépületek és berendezések, tanítólakások költségeit (Schulenfundus). A kincstári szerveknek kezdettől fogva támogatniuk kellett a katolikus egyház működését. Az Adminisztráció nemcsak a birtokán fekvő plébániákat segítette anyagiakkal, mint kegyúr (építkezést, javítást engedélyezett, építőanyagot szerzett, építkezési, javítási költségeket fedezett, kegyszerekről gondoskodott, őrködött a birtokok épségén, új plébániákat szervezett), hanem felsőbb parancsra a püspököt s a kanonokokat is javadalmazásban részesítette, beleszólása volt kinevezésük ügyébe, képviseltette magát beiktatásukon, segített érvényt szerezni egyes pápai bullák rendelkezéseinek (pl. az ünnepek tartására vonatkozóan), helyről gondoskodott a betelepülő szerzetesrendek számára. Figyelme kiterjedt a görögkeleti egyház metropolita- és püspökválasztásaira s belső életére is.