Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

alább három alkalommal ült össze egy héten, hacsak valami sürgős ügy nem akadt. Az eltérő vélemények között az elnök szava volt a döntő, s ilymódon biztosítva volt a tartomány kormányzásában a katonaság vezető szerepe. A kiadványokat általában mindkét részről aláírták, kivéve a katonai jellegű ügyeket (útrend, beszállásolás stb.), amelyeket a katonai biztos expediált, de a Landes-Deputation küldött tovább végrehajtásra a helybeli tisztviselőknek. A helybeli felügyelet eredményesebbé tétele érdekében két területi biztost jelöltek ki — Pozsegán és Péterváradon —, akik a saját területükön ugyanazokat a feladatokat teljesítették, mint a Landes-Deputation: a lakosság „érdekeinek védelme" során felügyeltek az igazságszolgáltatásra, örökségek kezelésére, a katonai terhek „pártatlan" elosztására stb. A Landes-Deputation közvetlenül rendelkezett ezekkel a LandesCommissarius-okkal. A Landes-Deputation 1745-ig működött, amikor napirendre került a megyei szervezet visszaállítása ezen a területen. A Landes-Deputation ezután is vegetált még egy ideig, noha iratai nem maradtak fenn. Egy 1745. dec. 22-i királyi leirat kívánatosnak tartotta, hogy a Deputation eddigi tagjaival, eddigi hatáskörével továbbra is működjék „Sclavonische Neoacquistische Commission" név alatt, azzal a lényeges különbséggel, hogy valamennyi ügyben az ottani hatóságok felügyelete alatt tevékenykedjék, kivéve a vesztegzár és csempészeti ügyeket, amelyek tekintetében közvetlenül egy Kolowrat által vezetett bécsi bizottsághoz tartozik. Nem csoda, ha a Neoacquistische Commission-nak nem maradtak fenn iratai, hiszen mint a helyi szervek függvénye, minden operatív jellegét elvesztette, és valójában feleslegessé vált. Valószínűleg fokozatosan megszűnt. E297. ACTA ET PROTOCOLLA SEDIUM DOMINALIUM BONORUM SCLAVONICORUM ET SIRMIENSIUM (Szlavóniai és szerémségi kincstári uradalmak úriszéki iratai) 1737-1777 3 csomó Úriszéki jegyzőkönyvek és mellékleteik 1737—1777 3 csomó A kincstár szlavóniai uradalmai más uradalmakhoz hasonlóan rendszeresen tartottak úriszéki üléseket a maguk úrbéreseinek, jobbágyközségeinek peres ügyeiben. Az elnöki székben rendszerint maga az eszéki adminisztrátor (Passardi Pál) vagy a szerémi inspektor (Bongárd Ferdinánd) ült, mellettük a szlavóniai-szerémi kincstári ügyész, a szóbanforgó uradalom provisora, s esetleg más kincstári tisztviselők; a megyét két szolgabíró szokta képviselni. — Az anyag elsősorban a Szerémségre vonatkozik, és zömmel az 1760 utáni időből való. Határviták, örökösödési, osztozkodási, adóssági, szerződésszegési, gyámsági ügyek; vetéskár és más károkozás, erőszakoskodás miatti panaszok, adóztatás és bíró