Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

— 1736—1737. Hamilton gr. bizottsága a megoldatlan szlavóniai kérdések intézésére a Főigazgatóság fölé egy új helyi szervet, Landes-Deputatio-t rendelt, s részletesen szabályozta a három felső szerv, a Deputatio, a General Commando és a Főigazgatóság hatáskörét is. — 1743—1746. Engelshoffen-Patachich bizottság. Az ugyancsak a zavarok kivizsgálására kiküldött commissio működése nyomán került sor a területen a megyék újraszervezésére (Pozsega, Verőce, Szerem). A Főigazgatóságot a megyék újjáéledése miatti csökkent hatáskörrel a Bécsi Kamara felügyelete alól a Magyar Kamarához tették át. Ez a hatásköri csökkenés a közigazgatás és jogszolgáltatás vonalán történt. A bizottság működése utolsó szakaszában ennek az átszervezésnek elvi és gyakorlati lebonyolításával foglalkozott. Mivel e bizottságnak majdnem terjes egészében megmaradt az anyaga, elég részletesen rekonstruálható a tevékenysége. Az 1740-es évek elején, az örökösödési háború első esztendőiben az elégületlenség legfőbb okai ugyanazok voltak, amelyek már hét évvel korábban a Sclavonische Landesdeputation kiküldését elkerülhetetlenné tették: súlyos adó-, szolgáltatás- és robotterhek, s általában a joghelyzet körüli sérelmek. A bizottság 3 év alatt nagy és sokrétű munkát végzett, a helyi igazgatásnak szinte minden részlegébe bele kellett nyúlnia. Eleinte kíméletlenül folyt a motusok okainak földerítése, a Haditanács szerint „megengedhetetlen hangú" kérvények szerzőinek felelősségre vonása és a megtorlás. „Lecsillapítás" céljából már az első napokban több halálos ítéletet hoztak és hajtottak végre, tömegesen fegyverezték le és vetették fogságba a „lázadókat", mindezt távolabbról odavont megbízható csapattestek segítségül hívásával, új toborzást is el kellett rendelniök. Majd tovább folytak a kihallgatások; a tömeget kiáltványokkal s az egyéni rábeszélés eszközével igyekeztek csendesíteni, a megbízhatóktól hűségesküt vettek. Amint helyzetük kissé megszilárdult, több figyelmet fordítottak a rablók és kóborlók üldözésére, a katonai és polgári személyek egymás elleni panaszainak kivizsgálására, a kincstári gazdálkodásnak, a katonai és polgári személyek egymás elleni panaszainak kivizsgálására, majd mindinkább a kincstári gazdálkodásnak és a katonai elszámolásoknak, városi magisztrátusok működésének ellenőrzésére (uradalmak ügyvitele, szerződések, kaszárnyaszámadások stb.), s egyre inkább az adórepartició ügyeire is. Végül igyekeztek rendezni a görögkeleti „illírség" joghelyzetét (1744 márciusától állandó érintkezésben az akkor összeült „illír nemzeti kongresszussal"), elkülöníteni a katonai és polgári lakosságot s előkészíteni az „incorporatiot": a polgári területek bekapcsolását a megyeszervezetbe, 3 új megye működésének megindítását. A bizottság tevékenységének írásos nyoma Passardi ügyész naplóiban s a bennük elhelyezett mellékletekben maradt ránk. A naplók időrendben, váltakozó részletességgel — sokszor nagyon is szűkszavúan — írják le az eseményeket. A mellékletek a napló leírásához kapcsolódva mintegy illusztrálják az eseményeket. Megtalálhatók köztük eredetiben vagy másolatban a királyi, haditanácsi, udvari kamarai megbízólevelek, utasítások és leiratok a bizottsághoz, s a bizottság működésével kapcsolatban a Főigazgatósághoz, vagy alárendelt szervekhez címzett leiratok, a bizottságnál beadott vagy másutt beadott, de hozzá továbbított kérvények (pl. községeké, a pátriárkáé), a panaszokról szóló jelentések, panaszlevelek, a bizottság (vagy a Landesdeputation vagy a király) nevében kiadott kiváltságok, pátensek, körlevelek, parancsok, ítéletek, idézőlevelek, leiratok, a bizottság tagjainak levelei, Passardi le-