Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

van; a néhol látható jelzetek szerint ez lehetett az egykorú rend is. Több iraton szerepel a protocollumba való bevezetés ténye. Ide kerültek az örökösödési ügyekkel kapcsolatos, valószínűleg leszakadt mellékletek, hagyatéki leltárak és végrendeletek is. Ezek közvetlen bepillantást nyújtanak a korabeli hétköznapok világába. 1736-ban találkozunk először a Szlavón Főigazgatóság vezető hivatalnokai között a kincstári ügyésszel, aki később helyettes igazgatóként is működött. Az ugyancsak ebben az állagban megtalálható szlavón és szerémi kincstári ügyészek igen töredékes anyaga a pozíciónak megfelelően két irányban is bepillantást enged e hivatalnokok tevékenységébe: egyrészt mint kincstári ügyvédek, másrészt mint uradalmi ügyvédek működtek. Passardi Pál iratai különös figyelmet érdemelnek, mivel 1736 óta vett részt Szlavónia és a Szerémség életének irányításában. A kincstári ügyészből 1750-ben adminisztrátor lett, s mint ilyen, egyetlen e poszton. Működésének nyomával szinte az egész anyagban, különböző állagokban találkozik a kor kutatója. E 711. SZÁMVEVŐSÉGI IRATOK XVII—xvm. sz. 36 csomó 1. A főszámvevő ügyviteli iratai 2. Katonaellátásra vonatkozó számadások 3. Dézsmajegyzékek és elszámolások 4. Vegyes számadási iratok 5. Összeírások XVIII. sz. 1 csomó 1700—1742 17 csomó 1696—1772 3 csomó XVII— XVm. sz. 13 csomó 1700—1772 2 csomó A számvevőségi iratok korábban teljes egészében a miscellanea-ban lappangtak. Anyaguk igen értékes, mivel elég nagy mennyiségben, egész Szlavónia és részben a Szerémség területére mind a XVII., mind a XVffl. századból tartalmaznak adatokat. Az ellenőr, majd 1732-től főszámvevő (contralor, ill. Obereinnehmer) az inspektor, ill. adminisztrátor közvetlen munkatársa volt. A provizorokkal és vámtisztviselőkkel szoros kapcsolatban állt: rendeletekben utasította őket, jelentéseket kapott tőlük. Igen töredékesen fennmaradt ügyviteli iratai korántsem teszik érzékelhetővé azt a fontos szerepet, amelyet a főszámvevő Szlavóniában betöltött, sem azt a gazdálkodási rendszert, ami itt folyt. A területre jellemző módon a legnagyobb mennyiségben a katonaellátásra vonatkozó számadások maradtak fenn. Ezek tartalmazzák az egyes csapattestek, parancsnokságok számára szállított élelem és takarmány kimutatásait, a beszállásolás adatait, előfogatok rendelését, vonulási útrendet. Lényegében területileg két csoportra oszlottak az iratok: a pozsegai és a szerémi kerület anyagára. A katonaellátás adatai az adminisztrátor és a főszámvevő kezébe futottak össze; a főhadparancsnokságnak az eszéki