Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

Szlavónia és a Szerémség területére vonatkozó királyi rendeletek, leiratok szövegét is tartalmazza. (1650—1749) Mutatója is van annak a kötetnek, amelyben az Udvari Kamara, a Bancalitat, a Haditanács leiratai találhatók meg az 1732—1749 körüli időből. A bejegyzések időrendben haladnak a másolati könyvben. A mutató — amely eredetileg több kötethez szólt — a rövid címszavak mellett megadja a kötet lapszámát. Nem valószínű, hogy ezek a másolati könyvek a fenti iratsorozathoz készültek, de kiegészítik és gazdagabbá teszik azt. E 291. UNIVERSAL BANCALITÁTS-RESCRIPTE UND VERORDNUNGEN (A bécsi Bancalitat rendeletei) 1715—1746 4 csomó, 1 kötet Lírátok 1715—1746 4 csomó 2. Lajstromkönyv (Prothocollum über die von einer hochlöbl. Universal-Bancalitat eingelangte Rescripte und Verordnungen) 1721—1746 1 kötet Pénztárkezelési ügyekben 1715-től az Universal-Bancalitat volt a szlavón főhatóság fölöttese, s ezt a szerepét csak 1745-ben adta át — egy évre — a katonai főpénztárnak (General Militár- und Schulden-Cassa). Mindkét főhatóság leveleit ebben a sorozatban találjuk meg (az eszéki inspektoron, illetve főigazgatón kívül a főpénztároshoz, harmincadosokhoz, provisorokhoz és ellenőrökhöz címzetteket is). A banktól (illetve a főpénztártól) érkezett iratok legtöbbje pénzkiutalást tartalmaz: kincstári fizetésekre, napidíjakra, nyugdíjakra, zsoldokra, tizedbérletösszegre, dologi költségekre (építkezés, hadseregellátás, bizottságok működése stb.). Ezzel kapcsolatban azonban szóba kerülnek a leiratokban a hivatal-átszervezések, kinevezések, beiktatások, a Bécsben leteendő kauciók, a hadseregellátás rendje, a tizedbérletek is. A Bancalitatnek a bevételeken is rajta kellett tartania a szemét; a hagyatékok, adófajták, uradalmi és harmincadjövedelmek és általában a számadások ellenőrzése egyik fontos feladata volt. Az iratok keltezési idejük rendjében fekszenek. 1721-től lajstrom áll rendelkezésre: az egyes leiratokat küldő hatóság nevét, a dátumot, a jelzetet és a rövid tartalmat adja meg.