Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

tációjáról gondoskodjék és hogy az iparos és kereskedő lakosság egészséges eloszlását előmozdítsa. A kincstári birtokokon elrendelt lélekösszeírás végrehajtását is neki kellett megszerveznie. Szerepe volt a 3 új megye működésének megindításában s velük továbbra is szoros kapcsolatban maradt. Az 1732-ben kelt instrukció, mint láttuk, különös gondot fordított a szlavón kincstári szervek igazságszolgáltatási tennivalóinak szabályozására. Az úriszékektől, városoktól föllebbezett perekben (örökösödési, adóssági, határperekben vagy erőszakoskodás, szerződésszegés, szabálytalan adóztatás, községi bírói eljárás elleni panaszokban) jobbágyok állottak szemben egymással vagy polgárokkal, tisztviselőkkel, más esetekben kincstári tisztviselők elleni perek, birtokperek, bűnperek előkészítése, tárgyalása, végrehajtása folyt le a Főigazgatóság előtt. Végső döntést sok esetben csak az Udvari Kamara hozott. A felsorolt ügykörök valamennyiében sok személyi ügyet kellett elintéznie a Főigazgatóságnak. Területváltozások, közigazgatási átszervezések után mindenkor esedékessé vált az alárendelt hivatalok egy részének áthelyezése, megszüntetése, újak felállítása. A megüresedő állásokra jelentkezők közül innen terjesztettek föl kinevezésre (az alacsony rangú beosztottakat ők maguk alkalmazták), kinevezés esetén itt gondoskodtak a kaució letételéről, az eskütételről, szükség esetén instrukció kibocsájtásáról, majd felsőbb kiutalás alapján az állandó és időszakos alkalmazottak javadalmainak folyósításáról (az említetteken kívül tolmácsok, határmérő mérnökök, postamesterek, katonai alkalmazottak, nyugdíjasok számára is), tisztviselők ellem panaszok kivizsgálásáról, szükség esetén fegyelmi eljárásról, felfüggesztéséről. A számadások ellenőrzése a kincstári jövedelem minden ágában a Főigazgatóságra (1723-tól a főpénztárosra) várt. Onnan sürgették a késedelmeseket, ott tették meg az elszámolásokra az észrevételeket, tartották számon a hátralékokat s onnan küldtek jelentést az Udvari Kamarához. El kellett számolni a katonai építkezéseknél felhasznált pénzről és robotról (Fortifications Cassa), a katonaság számára kiutalt ellátmányról, fuvarról, a kamarai districtusokra kirótt porcióról és kvártélyról (községenként), a harmincad-, tizedjövedelemről, az uradalmi termény-, pénz- és munkajáradékról, az erdők hasznáról, a hagyatékokról, a kincstári kezelésbe vett egyházi jövedelmekről s a Főigazgatóság ellenőrizte a városok számadását és az árvagyámok pénzkezelését is. Többször került sor arra, huogy Eszékről felsőbb utasítás értelmében bizottságot küldjenek ki egy-egy alárendelt hivatal megvizsgálására. Jegyzetek 1 Az ismertető leltárat eredetileg Maksay Ferenc készítette. A szlavón miscellanea 1972-ben való feldolgozása azonban elkerülhetetlenné tette, hogy új állagokat alakítsunk ki. Mindez szükségessé tette a miscellanea rendezetlensége idején készült ismertető leltár kibővítését. Az utóbbi munkát Fábiánné Kiss Erzsébet végezte a rendezéssel együtt. 2 Nagy István: A Magyar Kamara 1686—1848. Bp. 1971. 24. és uo. a 22. sz. jegyzet. Nem tér ki részletesen a Csáktornyai Adminisztrációra, így azt sem közli, hogy