Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

Lényegében ez volt a helyzeet 1694-ig. A közben eltelt időben számos alkalommal merültek fel viták a mindig is tekintélyesebb budai és a csáktornyai adminisztrátor között a Dráván túli területek kormányzását illetően. 1694-ig különféle szakhivatalnokok: harmincados, provisor, sótiszt dolgoztak Eszéken, Pozsegán, közvetlen csáktornyai (kanizsai), ill. bécsi-budai fennhatóság alatt. A kanizsai adminisztrátor, Nagy György 1694. jan. 13-án bekövetkezett halála után

5 a központi szervek a Kanizsai Adminisztrációt felszámolták, és a Dráva—Száva-vidéki újszerzeményi területek irányító szervét közvetlenül a helyszínre telepítették. (A csáktornyainak sokáig nevet adó uradalmat a Muraközben az uralkodó el is adta de Prie márkinak; elsőként az újszerzeményi javak közül.)

6 Ezután már a budai és a szlavón inspekció között húzták meg a határokat (1694. okt. 22.).

7 Eszerint a Budai Adminisztráció kiterjesztette hatáskörét az egész Dunántúlra, míg a szlavónhoz Eszék és vonzáskörzete tartozott. Martinus Zemlyak (Sembliack) viselte az inspectori tisztet, helyettese az eszéki harmincados, Maximilián Gerold lett.

8 A karlócai béke után a Délvidékre vonatkozó bécsi elképzelések eredményes megvalósításán különféle udvari bizottságok fáradoztak. Ezek nemcsak a berendezkedés nagy művét irányították, hanem szükség esetén ellenőrizték a helyi hatóságokat és orvosolták a lakosok panaszait is. Az első udvari bizottság, amelyről tudomásunk van, 1698-ban érkezett a helyszínre, Caraffa Ferdinánd vezetésével. Ennek a bizottságnak csakúgy, mint a többi, egymást sebesen váltó bizottságnak (1700: Volckra gr.; 1702: II. Caraffa-bizottság; 1703: Mayr udvari kamarai tanácsos) fő feladatuk volt a szlavóniai határvidék meghatározása és berendezése, valamint a határőrök rétegének elkülönítése a paraszti állapotban lévő sorstársaiktól, és nem utolsósorban a kamarai igazgatás megszervezése és ellenőrzése.

9 III. Károly 1723-as instructio-ja csupán az említett 1702-es és 1703-as bizottságoknak tulajdonít nagyobb jelentőséget, ugyanakkor megállapítja azt is, hogy intézkedéseik a szabadságharc és a török háború közbejötte miatt nem hozták meg a kívánt eredményt.

10 A magunk részéről igen fontosnak tartjuk az I. Caraffa-bizottság rendeleteit is, mert az alapokat rakták le; sokszor végtelenül kusza problémák megoldásával is kísérletezve. A magyar labanc rendek 1708-ban panaszt tettek az újszerzeményi területeknek a Bécsi Kamara által történt közvetlen igazgatása ellen, és a kamarai ügyeket, amelyeket a Budai Adminisztráció, az Eszéki, Aradi és Szegedi felügyelőségek gondoztak, a Pozsonyi és Szepesi kamarák felügyelete alá kívánták helyezni. Az udvar ugyan felszámolta a Budai Adminisztrációt 1709-ben, de az említett felügyelőségeket továbbra is meghagyta a Bécsi Kamara irányítása alatt, s így csak részben elégítette ki a számára politikailag fontos erők kívánságát.

11 Az 1723-as instructio-nak a szlavóniai kamarai szervek történetében korszakalkotó jelentősége van. Az említett évig a legmagasabb szlavóniai helyi igazgatási szerv neve Cameral Inspection volt, ezután kapta a Cameral Oberdirection címet Szlavónia és az újonnan visszaszerzett Szerémség területére vonatkozó illetékességgel. Az első főigazgató br. Kallanek János lett. (Kallanek 1701. szept. 28-tól a pozsegai praefectus és a „judex regius gentis Rascianae" tisztségét töltötte be.)

12 1700 és 1723 között, az Inspection idején egy ellenőr (contralor) állt a számadási ügyek intézésében az inspektor segítségére. A személyzetet kiegészítette egy írnok, ispán, irodafelügyelő (Amtsaufseher), fatizedes (Holz-Corporai), valamint egy küldönc (Überreither).

13 A fő-