Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

2. az 1696 óta most már észrevehetően különálló hivatalként működő „Buchhalterey" önálló regisztratúrájára, a kiadványok fogalmazványaival és a számvevőhöz érkezett iratokkal (jelentések, rendeletek). E két csoport mellett kisebb mennyiségben az állagban egyéb iratok is találhatók. A „Varia" (E 285.) rendezése után 4 csomónyi terjedelemben került ide vegyes számvevőségi anyag, amelynek egy csomója (a 22. csomó) a számvevőség számadásait tartalmazza, a többi számadáshoz készített feljegyzés, elszámolás, ill. nyugták (2 csomó terjedelemben). A „Buchhalterey Aktén" iratai, főleg gazdasági szempontból, a Budai Kamarai Adminisztráció egész hatáskörére vonatkoznak. Az anyagban kutatást kell végezni nem gazdasági jellegű téma (pl. igazgatás, bíráskodás, katonai uralom stb.) vizsgálata esetén is, mivel — úgy látszik egykorú keveredés folytán — lényegében oda nem tartozó anyagot is az állagba helyeztek. Az iratokat vaskos kötetekbe fűzték, amelyek ma csomóba kötve állnak. Evenként egy vagy két kötet található. Az egyes kötetek lapjait évenként újrakezdődő számozással látták el. A reponált anyag is csomókba került. Az egyes darabok a kötetekben nagyjából időrendben fekszenek. A Budai Kamarai Adminisztrációhoz érkezeett és onnan a számvevőséghez átküldött jelentések 1691-től a „Berichte und Schreiben" lajstromaiban kapott jelzetekkel vannak ellátva (év, hó és numerus), s e jelzetek szerint nagyjából sorban is fekszenek, azonban úgy, hogy a hónapok és numerusok szerint egymást követő jelentések közé egyéb iratokat is beiktattak. A számvevőség külön regisztratúrája 1696-tól kezdve található meg az iratkötetekben. A számvevőséghez érkezett iratok mellett rendszerint ott található az elintézésfogalmazvány is. Ezt az ügy iratképzés egyik kezdetleges előjelének lehet minősíteni. Az iratokon külön irattári jelzet van, amely betűjelből és számból áll. E jelzeteknek azonban nincs jelentőségük, mert a számvevőség saját iratai a kötetekben egyéb iratokkal (jelentések, bécsi kamarai rendeletek) összevegyítve, s nem e jelzetek sorrendjében találhatók. Az egyes iratkötetek végén rendszerint betűrendes mutató van, ez azonban, mivel vagy üres, vagy csak néhány bejegyzést tartalmaz, nem használható. Ezekhez az 1686—1695. évi iratokhoz (1—10. csomók) 1981-ben betűrendes mutató készült (ez a 26. kötet). A mutató megadja az egybefűzött iratok sorszámait (1—2. kötet, illetve csomó), illetve a fóliószámot..Az iratok hátlapján is találhatók (nem folyamatos) számok, ezeket a mutató nem tünteti fel. A számvevőség saját iratainak külön mutatója 1696—1703-ig az „Elenchus Informationum Officinalium...", amely csupán ezekre az iratokra vonatkozik. Nevek és tárgyi címszavak nem szoros betűrendjében az irat jelzetét (év, betű és szám), azonkívül a kötet lapszámát tartalmazza, ahol a kérdéses irat megtalálható. Mivel a jelzetnek az iratok rendszeres elhelyezésében jelentősége nincs, az iratokat csupán a lapszám (folyószám) alapján lehet megtalálni. Az 1703—1712 közötti iratokhoz a kötetek (csomók) végén található mutató (19—20. csomók). A reponált vegyes számadási anyag (21. csomó vége, 22—25. csomók) átnézéssel kutatható.