Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

tás révén a császár joga lett. Ezt az érdekes indokolást, különösen a kezdeti években, gyakran használták a császári rendeletek s a ius turcicum kezdetben főleg az adók és szolgáltatások behajtásának lett az alapja.

10 Amint az 1680-as évek végén az egyes területek fokozatosan a császár kezébe kerültek, a Budai Kamarai Adminisztrációnak szigorúan meghagyták a birtokok kincstári tulajdonba való vételét, szabályozva egyben azt is, hogy milyen esetben hagyhatók meg egyes javak nem kincstári tulajdonban. Ez a szabályozás magánföldesúri birtoklásnak nemigen engedett teret, bár a török időben, főleg a határterületen élvezett jobbágyi szolgáltatásokat továbbra is a magánföldesurak kezén hagyta, inkább tett kivételeket a jobbágyi és a városi polgári birtoklás tekintetében. A jobbágyokat és a városi lakosokat a török alatt birtokolt telek, ház tulajdonában — esetleg bizonyos taksa letétele ellenében — továbbra is meg kellett hagyni.

11 A gazdátlan telkek, házak felett azonban kizárólag a Kamarai Adminisztráció rendelkezett. A visszaszerzett birtokoknak a kincstár számára való biztosítása elég sok dolgot adott, mert nem egy esetben viták merültek fel egyes javak fiskális vagy nem fiskális jellege felett. A császár jogának a visszahódított területek feletti biztosítása révén tulajdonképp egy hatalmas kincstári birtokkomplexum került a Bécsi Kamara kezébe, nagy kiterjedésű, rendszerint lakatlan uradalmakkal és számos várossal. A városok helyzete a Budai Kamarai Adminisztráció alatt eléggé speciális volt, tulajdonképp minden város, a volt szabad királyi városok is, ún. kamarai mezővárosok lettek. 2. Birtokösszeírások A császár tulajdonjogának biztosítása érdekében a Budai Kamarai Adminisztráció feladata volt a birtokok és azok jövedelmeinek s minden fajta haszonvételnek az összeírása.

12 Az összeírások eléggé rendszertelenül s meglehetősen hosszú ideig folytak. (Ezek az összeírások jelenleg nem a Budai Kamarai Adminisztráció, hanem a Magyar Kamara archívumának „Urbaria et conscriptiones" állagában (E 156.) találhatók.) Az összeírások bizonyos eredményeit tükrözik egyes városokban, így pl. Pesten és Budán az abból az időből fennmaradt telekkönyvek. Az összeírásokkal kapcsolatban birtokbecslések is folytak, amelyeknek főleg az ún. fegyverváltság megállapítása szempontjából volt jelentősége. A birtokösszeírások egyik célja volt az is, hogy megállapítsák a gazdátlan, nem igényelhető birtokokat, amelyekkel a császár végérvényesen rendelkezhetett. Birtokeladások Annak ellenére, hogy a birtokjog (a magyar földesurak joga a visszaszerzett javakra) rendezését a török háborúk utáni időre halasztották el, az új birtokviszonyok kialakulása, a nagy kincstári birtokkomplexumból magánbirtokok kiválása már a Budai Kamarai Adminisztráció működésének kezdeti éveiben megindult. Eladás, ajándékozás, vagy a Bécsi Kamarával való megegyezés révén már az 1690-es években tetemes birtoktestek kerültek magánkézre. Az egri püspök az 1694. évi egyezményben biztosította régi jogait Eger városára, mely így kamarai városból püspöki város lett. Ugyanez