Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A számadáskönyveket a Magyar Kamara pénztári hivatala, közelebbről véve a kamarai pénztáros, illetve a pénztári ellenőr állította össze az évi bevételekről és kiadásokról. A számadáskönyvek a számvevőhivatal, a kamarai tanács és a Bécsi Udvari Kamara ellenőrzése után a számvevőhivatal irattárába kerültek további megőrzésre. A kötetek kiállításánál, szerkesztésénél már kezdettől fogva általában bizonyos egyöntetűség tapasztalható. A kötetek első felében az előző évi hátralékokat, majd bevételeket, második felében a kiadásokat jegyezték fel bevételi és kiadási ágak szerint. A XVI. században még nem, de a XVII. és XVIII. században már rendszeres az évi bevételek és a kiadások összegezése. Ez az összegezés a XVII. század második felétől kezdve nemcsak a bevétel és kiadás végösszegét adja meg, hanem a bevételt és a kiadást egyes ágak szerint is részletezi. Az összegezés után az évi pénztári mérleget is feltüntették. A XVI. századi számadáskönyvek közül néhánynak a jellege és szerkezete eltér a szokványostól. Az 1564—86. évi kötet eredetileg az 1565. évi kamarai pénztári számadáskönyv volt, amelynek üres lapjain utólag az 1570-es, 1580-as évekből származó különféle számadási adatokat, számadásokkal kapcsolatos iratokat jegyeztek, illetve másoltak be. Az 1570. évi kötet teljesen elüt a többi számadáskönyvtől, ugyanis nem a bevételeket és kiadásokat, hanem a beszolgáltatott jövedelmek ellenében kiállított kamarai pénztárosi nyugták másolatait tartalmazza. Az 1597. évi kötet (liber assignationis proventuum) csak a bevételeket tünteti fel. A Magyar Kamara bevételei a XVI. században főleg a katonaság eltartására kivetett adóból (dica, subsidium), a harmincadjövedelmekből, a kincstári birtokok és a kincstári kezelésben levő egyházi birtokok jövedelmeiből, a szabad királyi városok taksájából és cenzusából tevődtek össze. A bevételeket állami fizetésekre (nádor, központi hatóságok, bíróságok, posta fizetései) nyugdíjakra, a végvári katonaság eltartására, várak fenntartására fordították elsősorban. A XVII. század második felétől kezdve a hadiadó már nem szerepel a kamarai bevételek között. A jövedelmek ettől az időtől kezdve elsősorban a harmincad vámból, az üresedésben levő egyházi birtokokból, az elkobzott nemesi javakból, kisebb mértékben a kibérelt egyházi tizedből, sóeladásból származtak. A kiadásoknál csökkentek a hadikiadások tételei, a pénzjövedelem zömét a legfőbb állami hatóságok és a bíróságok alkalmazottainak fizetésére, nyugdíjakra, királyi kegyes adományokra, a postaalkalmazottak fizetésére (1720-ig) utalták ki. A számadáskönyvek közül csak az 1597. évi rendelkezik lajstrommal. A többi kötetet kutatás esetén laponként kell átnézni.