Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A MAGYAR KAMARA IRATTÁRI HIVATALA (1615) 1697-1856 E 100. INFORMATIONES OFFICII REGISTRATURAE (A Kamara irattári hivatalának jelentései a tanácshoz) 1698-1760 2 csomó Iratok 1698-1760 2 csomó A Kamara ügyvitelének lebonyolításában közreműködő kebelbéli segédhivatalok egyike volt az irattár. Az irattár végezte a Kamara ügyviteléből keletkezett iratanyag egy részének, főként az ügyiratszerű anyagnak, a lajstromozását, (regesztrálását), őrzését és a folyó ügyvitel során felmerülő szükség esetén az általa őrzött anyagból a kívánt ügydaraboknak a felkutatását és szerelését.

1 Míg az újabbkori, de már nem az irodán, hanem az irattárban őrzött előiratoknak a szerelése — feltehetőleg rövid útú eljárással, egyszerűen csak a csatolt iratoknak a nyilvántartó-könyvekben történt feljegyzése mellett ment végbe — régibb, vagy az éppen szorgosabb kutatást igénylő iratoknak a felkutatására a Kamara tanácsa — a kérdéses ügy előadójaként szereplő titkár, vagy altitkár személyében — írásbeli utasítást adott az irattári hivatalnak s az utóbbi írásban számolt be kutatásai eredményéről, illetőleg írásbeli jelentés kíséretében terjesztette a tanács elé a feltalált iratokat. Ennek az előiratok felkutatására és szerelésére (kölcsönzésére) vonatkozó iratváltásnak a fennmaradt töredékei két, az iratok jellege szerint elkülönített sorozatban maradtak fenn: az egyik sorozatban találhatók az irattárnak a tanácshoz intézett jelentései, a másikban pedig azok a tanácsi meghagyások (rendeletek), amelyeket az irattár kapott ezekben az ügyekben. Az „Informationes" sorozat a jelentéseket foglalja magában, míg a meghagyásokra nézve lásd a „Decreta officio regestraturae sonantia" állagot. Megjegyzendő azonban, hogy a valóságban az anyag nem fedi a címben foglalt elhatárolást. Jelentések mellett találunk benne az irattárhoz intézett meghagyásokat (decreta), sőt elvétve még számvevőségi — tehát a Kamara egy másik segédhivatalától származó — jelentéseket is. Emellett irattári eredete (provenienciája) szerint sem egyöntetű az anyag. Az eredeti jelentések mellett vannak fogalmazványok is, hellyel-közzel megvan mind a kettő. De még ha mindkettőt együttesen vesszük is számba, az állag szerfelett hiányos. Több évre terjedő kiesések mellett a többi esztendőben is csak hézagosan fennmaradt darabokról beszélhetünk. Az iratok évek szerint és éven belül a bemutatás (praesentatio) napjának időrendjében vannak besorolva. Mutató vagy más egyéb levéltári segédlet nem áll rendelkezésre. Az iratok tehát bizonyos időhatárokon belül darabonként nézendők át. A fennmaradt iratok rendszerint csak az irattár kísérő jelentéséből állanak. A felkutatott és a tanácsnak bemutatott iratok lajstromai csak ritkán fekszenek mellettük. Ezek