Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

kök kinevezésére, a vacans egyházi javadalmakra, a kamarai jövedelmek hovafordítására, más fontos kamarai ügyekre. A királyi kéziratokban, a bécsi kamarai elnök leveleiben foglaltak elintézése céljából utasításokat kellett adni a kamarai közegeknek, vagy jelentéseket, információkat kellett tőlük kérni. Az elnöki ügyek elintézése tehát megmozgathatta az egész kamarai hivatali apparátust. Az elnöknek volt önálló intézkedési jogköre is, bár ennek a jogkörnek körvonalai — mivel azt általánosan nem szabályozták — meglehetősen homályosak. Az elnök hatáskörébe tartozott továbbra is a kamarai központ belső munkájának irányítása, az ügyosztályi beosztás kialakítása, a tisztviselők hivatali beosztásának megállapítása, a munkaidő, a munkarend szabályozása, a hivatali munka javítása, ellenőrzése, a tisztviselők minősítése, sőt bizonyos fegyelmi ügyek intézése is. Személyzeti ügyekben, alacsonyabb beosztású kamarai hivatalnokok kinevezésénél is volt a kamarai elnöknek, illetve az elnökségnek önálló jogköre. Az ilyen kinevezések, állásbetöltések ügyében ugyanis az elnöki bizottság (Praesidial-Commission) döntött. A bizottság munkájában néhány kamarai tanácsos és 1-2 titkár vett részt, vezetője a kamaraelnök volt. A bizottság jegyzőkönyvei megtalálhatók az elnöki iratok között. Önálló hatáskörrel rendelkezett az elnök továbbra is a hitelfőpénztári és a hitelbizottsági ügyekben. A hitelfőpénztári ügyek — amint ezt az 1785 előtti elnöki iratoknál (Praesidialia) említettük — nem tartoztak a tanácsülés elé, hanem ezeket egy különálló hitelbizottság (Creditscommission) intézte. Bár a hitelbizottságnak önálló ügyintézése és ügyvitele, külön irattára volt (1. erre vonatkozólag a ,,Credits Commission" nevű fond ismertetését), a hitelfőpénztári ügyekre — mivel az elnöknek az egész kamarai hitelügyet ellenőriznie kellett — az elnöki iratokban értékes adatokat találhatunk. Meglehetősen nagy önállóságot biztosítottak az elnöknek a kamarai pénztári ügyekben. Rendszeresen kellett ellenőriznie a főpénztár pénzállományát, a kamarai jövedelmeket és kiadásokat. A vizsgálati iratok és pénztári kimutatások gyakoriak az elnöki iratokban. A pénzkiutalások egy része — főleg a rendszeresen ismétlődő s külön döntést nem igénylő kiadásoknál, mint pl. készpénz átutalása Bécsbe, pénz átutalása vidéki pénztáraknak, a katonaságnak — elnöki rendeletre történt. A rendkívüli hadiadóval (subsidium bellicum) és a nemesi felkeléssel kapcsolatos pénztári ügyek is foglalkoztatták az elnökséget. Különálló feladatot jelentett a kamarai elnök számára a bankjegyekkel, illetve bankjegyek beváltásával, átváltásával kapcsolatos pénztári ügyek intézése. A bécsi bank Magyarországon (Budán, Temesvárott, Kassán) működő bankjegyváltó fiókpénztárai (Bancozettl-Kasse, Einlösungsschein-Kasse) a kamarai elnök felügyelete és irányítása alatt állottak. A kamarai elnöknek kellett gondoskodnia arról, hogy ezek a váltópénztárak megfelelő bankjeggyel, illetve váltópénzzel el legyenek látva. A francia háborúk alatt a bankjegyek kibocsátása, a bankjegyforgalom nagymértékben megnövekedett. A kamarai pénztárak pénzforgalmában a bankjegyek, a rézváltópénzek szintén komoly szerepet játszottak. A bankjegyváltó pénztárakat részben a kamarai pénztáraknak kellett ellátni megfelelő bankjegy- és váltópénzkészlettel, de kaptak rézpénzt a pénzverőintézetektől is. Az osztrák örökös tartományokban a tartományi főnökök gondoskodtak arról, hogy az alájuk rendelt ,,Bancozettl-Kasse"-k kellő mennyiségű ércpénzzel és kisebb címletű bankjeggyel rendelkezzenek. Magyarországon ezt a feladatot a Kamara elnökére bízták, aki a kamarai hivatali apparátus segítségével oldotta meg ezt az