Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

nyugdíjak ügyei, számadásra kötelezetet tisztviselők feleségeinek jótállásai, közigazgatási alkalmazottak (politicarum personarum) nyugdíjügyei, általános szabályozások. Meg kell jegyezni, hogy nyugdíjazási ügyekkel, a személyzeti ügyekkel kapcsolatban, más ügyosztályok is foglalkoztak. Az uradalmi, sóigazgatási, harmincadi személyzet stb. nyugdíjazását rendszerint a megfelelő ügyosztály javasolta. A nyugdíj megállapítása, folyósítása tartozott rendszerint a „Pensionalia" ügyosztályra. A nyugdíjügyek iratait nagyrészt kiselejtezték. Az 1793—1813-ig terjedő időből maradt meg csupán 1 csomónyi iratanyag, amely a nyugdíjkérelmekre, az özvegyek és árvák ellátására, a nyugdíjakat illető általános intézkedésekre tartalmaz anyagot. A tanácsi jegyzőkönyvek is csak az 1793—1805-ig terjedő időből maradtak fenn. Az 1813 utáni mutatókönyvek szintén a selejtezés áldozatául estek. A jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik más ügyosztályok jegyzőkönyveinek szerkezetével. Mutató a jegyzőkönyvekhez nincsen. Az iratok kútfők és tételek szerint rendezettek. Kutatás esetén a megmaradt iratcsomót ajánlatos — a segédkönyvek használata nélkül — átnézni. E89. (ACTA) PENURIAE FRUGUM (Gabonaínségügyi osztály) 1794-1813 18 csomó, 18 kötet 1. Tanácsülési jegyzőkönyvek (Protocolla penuriae frugum) 1794—1804 11 kötet 2. Iratok (Penuriae frugum) 1794—1813 18 csomó 3. Lajstromkönyvek mutatóval és számsorral (Penuriae frugum) 1794—1813 7 kötet Az ügyosztályt 1794-ben a kamarai uradalmak terménygazdálkodásának jobb megszervezése céljából létesítették. Ezt több körülmény tette szükségessé: először is az 1794. évi rossz termés, az ezt követő éhínség, majd a francia háborúk alatt a katonaság, az örökös tartományok ellátásának biztosítása, az ellátás biztosítása céljából a terménykivitel és behozatal szabályozása. Közrejátszottak a háborús gazdálkodásban a franciák ellen foganatosított gazdasági rendszabályok is. Biztosítani kellett továbbá a nagy hadikiadások miatt a jobbágy termelő- és adózóképességet is, tehát ínség idején vetőmagot, élelmet kellett kapnia, jó termés esetén elő kellett segíteni terményei értékesítését. Az ügyosztály egyik igen fontos feladata volt a várható termés és a meglévő terménykészletek megbecslése, illetve megállapítása. Ennek kapcsán jelentéseket kért az egyes uradalmaktól a vetések állásáról, a magtárakban lévő gabonáról, a szalma és széna mennyiségéről, s arról, hogy gyenge, közepes vagy jó termés várható-e? Jelentéseket kellett küldeni a házi szükségleten felüli feleslegről. ínség idején a gabona eladását, a szesz főzését megtiltották. Az 1794. évi rossz termés kapcsán az ügyosztály sokat foglalkozott a kincstári uradalmak jobbágyainak, illetve az egyes megyéknek adott termény előlegekkel. A ter-