Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

kapott birtokot királyi donatio útján szerezzék meg maguknak, s erre nekik elsőbbségi jogot is biztosítottak. Ilyen ügyek főleg közvetlenül 1790 után foglalkoztatták az ügyosztályt. * Elég sok munkát adott az adományozásra kerülő birtokok függő jogi kérdéseinek el­intézése, a folyó perek befejezése, a birtokhatárok megállapítása. Az uralkodó a kincstári birtokokon kívül alapítványi birtokot is eladományozott. Az eladományozott birtokokért az alapítványokat kamarai birtokokkal kárpótolták. A kár­pótlás, a birtokcsere kérdése főleg a XIX. század első évtizedeiben foglalta le a Kama­rát, illetve birtokadományozási ügyosztályát. Ebben az időben hosszú tárgyalások folytak ezekről a kérdésekről. A Kamara az alapítványok mellett magánosokkal is cse­rélt birtokokat. Az ügyosztály ellenőrizte a kamarai adminisztrációk (elsősorban a temesi admi­nisztráció) birtokadományozási, birtokbecslési ügyekben kifejtett munkáját, kapta meg ellenőrzésre a kamarai adminisztrációk erre vonatkozó jegyzőkönyveit. Az ügyosztály állította össze az eladományozott, bérbeadott birtokok jegyzékeit, a befolyt összegek kimutatásait, amelyek ezután az udvarhoz (a Bécsi Kamarához) kerültek. A kincstári birtokok értékesítése 1790 után több hullámban folyt, bizonyos években az értékesítést ideiglenesen leállították (pl. 1801-ben, 1809-ben). A XIX. század har­mincas éveiben, mivel az értékesíthető nagyobb birtokok már elfogytak, az ügyosztály inkább a kincstárra háramlott kisebb birtokok eladományozásának, azonkívül a birto­kok bérbeadásának ügyeivel foglalkozott. A ,,Verzeichniss der Recurrenten..." c. kötetben a kamarai birtokokért folyamo­dók adatait tartották nyilván. A jegyzék rovatai a következők: sorszám, a kérvényező neve, foglalkozása és az ügyben keletkezett udvari rendelet száma, az adományozásra kért birtok neve és az ügyre vonatkozó kamarai iktatószámok. A kötet végén a folya­modók nevét és a jegyzék megfelelő lapszámát feltüntető betűrendes mutató van. A „Liber collationis bonorum fiscalium" c. nyilvántartókönyv betűrendben tartal­mazza az egyes eladományozásra került birtokok nevét, továbbá a pályázat meghirde­tésére, a birtok összeírására, becslésére, a pályázókra, a fizetés módjára, a becsérték kifizetésére vonatkozó adatokat. A kötet főleg a kincstárra háramlott birtokok értéke­sítéséről ad tájékoztatást. A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik a többi ügyosztály jegyző­könyveinek a szerkezetével. Mutatójuk nincsen. A jegyzőkönyvek csak 1790— 1803-ig vannak meg. Az 1792—94 évekből fennmaradt egy kötetnyi vélemény ív, a jegyzőkönyvek fogalmazványi példánya. Az iratok irattári rendszere szintén azonos a többi ügyosztály kútfő-tételes irattári rendszerével. Az iratokban 1812-ig lajstromkönyvek, 1813—1848-ig betűrendes mu­tatók segítségével lehet kutatni. (L. az 1790 utáni ügyosztályok elé írt bevezetőt.) Az 1805 utáni iratok selejtezve vannak. A kiselejtezett iratok iktatószámait a lajstro­mok és mutatók számsorlapjain kihúzták. 1816. június 30—1818. június 6-ig a „Collatio bonorum" ügyeit a „Fiscalia" de­partamentum intézte, s az iratanyag is ennél a departamentumnál található.

Next

/
Thumbnails
Contents