Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A királyi rendeletek egy jelentéktelen hányada 1782-ig nem bécsi kamarai, hanem magyar kancelláriai kiadványként érkezett a Magyar Kamarához. E rendeleteken a király aláírása alatt a magyar kancellár aláírását találjuk. II. József 1782-ben a Magyar Kamara és a Helytartótanács egyesítését határozta el. Ez az elhatározás lényeges változást hozott a Magyar Kamara és a Bécsi Kamara eddigi viszonyában, bár a Magyar Kamara és a Helytartótanács egyesítése csak 1785-ben történt meg. Az uralkodó a Magyar Kamara ügyeit kivette a Bécsi Kamara hatásköréből, s ezeket majd a Magyar Kamarát befogadó Helytartótanács felügyeleti hatóságára, a Magyar Kancelláriára bízza. A Bécsi Kamara csak a bányaügyeket tartotta meg, s joga volt továbbra is szükség esetén a Magyar Kamara pénztári ügyeibe és a jövedelmek kimutatásaiba betekinteni. E változástól kezdve a királyi rendeletek nem bécsi kamarai, hanem magyar kancelláriai kiadványok voltak. Az eredeti királyi rendeleteket a Magyar Kamaránál nem departamentumok szerint osztották el, hanem külön állagba gyűjtötték, mint 1772 előtt. A megfelelő ügyiratokhoz azonban a királyi rendeletekről — vagy, mivel a királyi rendeletek rendszerint több ügyet érintettek — a királyi rendeletek megfelelő pontjairól másolatokat készítettek. Az ügyiratokban tehát az ügyben keletkezett királyi rendelet szövege is megtalálható. Az eredeti királyi rendeleteket évenként több kötetbe fűzték össze. Az iratok havonként újból kezdődő sorszámozás szerint rendezettek. Az iratokhoz készült betűrendes mutatók minden betűn belül havonként haladva megadják a királyi rendelkezések rövid tárgyát, a királyi rendelet levéltári számát és esetleg a rendeletnek ama pontját, amely a mutatóban kijegyzett rendelkezést tartalmazza.