Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

Az első időszak 1773—1776-ig tartott. Zömében erre az időre esett a volt jezsuita vagyon átvétele, leltározása és a vagyon jogi helyzetének tisztázása. Mária Terézia a rend feloszlatására egy vegyes bizottságot szervezett, a bizottság tagjai helytartótanácsi, kamarai tisztviselők és egyházi személyek voltak, ez a bizottság intézte felsőbb szinten az ügyeket. Az egyes rendházakhoz feloszlató bizottságokat küldtek ki, amelyekben a kamarai, a helytartótanácsi és az egyházi megbízott közösen járt el, s az eljárásról mindegyikük saját hatóságának küldött jelentést. E bizottságok leltárba vették az összes ingatlanokat és ingóságokat, a könyvtári és levéltári anyagot, nyomdákat. Feljegyezték a jobbágyok szolgáltatásait. A személyi használatra szolgáló eszközöket, személyi tulajdonban lévő könyveket a volt szerzetesek tulajdonában hagyták. Megállapították a rend kinnlévő tőkéit és tartozásait (status passivus et activus). A leltárakat két példányban készítették el. A rend feloszlatásának, az egész eljárásnak adminisztratív ügyei általában a Helytartótanácsot terhelték (Klobusiczky tanácsos volt az ügyek adminisztrátora). A Kamara feladata lett az egész vagyontömeg kezelése, általában a birtokokkal, ingatlanokkal kapcsolatos gazdasági teendők ellátása. A Kamara átvette a birtokok régi személyzetét, újakat alkalmazott, gondoskodott a birtokok megfelelő felszereléséről, állatállományáról, a gazdálkodás továbbviteléről. Ellenőriznie kellett a birtokok számadásait, el kellett látnia ugyanazokat a teendőket, amelyeket a kincstári birtokoknál is ellátott. A Kamarának kellett átvennie a rend levéltárait, könyvtárait, különös figyelmet kellett fordítania a birtokjogi okmányokra, a rajzokra, felmérésekre, a periratokra és az egyes rendháztörténetekre. A Kamara vette gondozásba a rend nyomdáját, gyógyszertárait, s egyéb ingó és ingatlan vagyontárgyait. A Kamara intézte a volt jezsuiták nyugdíjügyeit is. A volt jezsuita vagyonból származó minden pénzt a kamarai pénztáraknak kellett beszedniök, a Kamara helyezte biztonságba a rend értéktárgyait is. A pozsonyi főpénztárban egy külön jezsuita pénztárt állítottak fel, amely a jezsuita vagyon jövedelmeit teljesen elkülönítve kezelte. E pénztárból fizették ki a rend feloszlatásával kapcsolatos költségeket, a volt jezsuiták nyugdíjait, s a tanulmányi célokra kiutalt összegeket, innen fedezték a jezsuita vagyon kezelésével kapcsolatos összes kiadásokat. A jezsuita vagyon leltározásának, átvételének, kezelésének ügyei mellett a jezsuita birtokok jogviszonyainak tisztázása szintén komoly feladatot jelentett a Kamarának, illetve a Kamara megfelelő ügyosztályának. Az uralkodó és a kormányszékek nem tekintették az egész jezsuita vagyont egységes jellegű és jogállású vagyontömegnek. A vagyontömeg jogilag a következő részekre oszlott: 1. A vagyon túlnyomó része egyházi jellegű és eredetű vagyon volt (elpusztult prépostságok, apátságok birtokai, oltáralapítványok vagyona, amelyeket a jezsuiták kaptak meg, ezeket csak egyházi és tanulmányi célra lehetett felhasználni). 2. A jezsuita vagyonnak az a része, amelynél nem lehetett az egyházi vagy világi jelleget világosan megállapítani. 3. Világi jellegű, királyi, magánadományokból, vétel útján keletkezett vagyon, amelyet a háramlás révén a kincstár örökölt. 4. Kisebb ingatlanok, házak, kertek, gyógyszertárak, szőlők. 5. A jezsuita rend kihelyezett tőkéi, követelései, többek között az osztrák örökös tartományokban. A birtokok, illetve a vagyon különféle részei jogi helyzetének a tisztázása igen bonyolult munkát jelentett, ezt a munkát a Kamara jezsuita departamentumának