Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

mazványok segédletein kívül, amelyeket a kamarai irodán a fogalmazók állítottak össze, az egyes iratállagok segédletei az irattárban készültek el. Az iratok tartalmáról idegeneket nem volt szabad tájékoztatniuk, másolatokat az iratokról csak a tanács meghagyására készíthettek. A kiadott iratokról feljegyzési könyveket kellett vezetniök. Az irattárban őrizték a királyi jogokra vonatkozó jogbiztosító okmányokat is, amelyeket a XVIJJ. században a kamarai levéltár (archívum camerale) vett át. Az irattár munkáját szintén titkár ellenőrizte. A számvevőségnek külön irattára volt, amelyet számvevőségi tisztviselő kezelt. A kamarai pénztár A Magyar Kamara igazgatási feladatok mellett pénzkezelési teendőket is ellátott, azaz bevételezte a kamarai pénzügyigazgatás jövedelmeit, majd bizonyos célokra kiadta azokat. A pénzkezelési teendőkre már kezdettől fogva külön pénztárost (magister camerae, perceptor proventuum) alkalmaztak a Kamaránál. A pénztáros mellett később írnok is tevékenykedett, akit a pénztáros segédjének is neveztek. Az írnok a pénztáros személyes alkalmazottja volt, a pénztároshoz familiarisi kapcsolatok fűzhették. Bérét is a pénztárostól kapta, utóbbi azonban rendszerint ilyen célra fizetési kiegészítést élvezett a Kamarától. A pénztáros munkájának ellenőrzésére, segítésére 1560 után ellenőrt (contrascriba, controlor) neveztek ki. A XVII. században az ellenőrnek is volt néha ugyanolyan jellegű írnoka, mint a pénztárosnak. A pénztárosnak és ellenőrnek, mint vagyonkezelő és számadásra kötelezett tisztviselőnek, pénzbeli óvadékot kellett biztosítékul a Kamarának befizetem, sőt vagyonával felelt az általa kezelt jövedelmekért. A Magyar Kamara alá rendelt jövedelmeket kezelő tisztviselőknek és hivataloknak a pénzbevételeket a kamarai pénztárba (cassa cameralis) kellett befizetni. Készpénz helyett sokszor csak utalványokat, nyugtákat szolgáltattak be, mert azokban a századokban szokás volt az, hogy a vidéki hivatalok királyi vagy kamarai utalványozó rendeletekre helyben fizettek, s a nyugtákkal számoltak el a Kamarának. A befizetésekről a pénztáros, az ellenőr és a számadásmester is külön-külön könyvet (naplót) vezetett. A pénztári szekrény kétzáras rendszerrel működött, az egyik zár kulcsát a pénztáros, a másikét az ellenőr kezelte. A pénztárt így csak együttesen nyithatták ki, s a befizetéseknél, pénzkivételnél mindketten jelen voltak. Betegség esetén a hiányzót a számvevőség egy tisztviselője helyettesítette, s az egyik kulcsot is ő kapta meg. Az állandó és rendszeres kifizetésekre a Magyar Kamara költségvetéshez hasonló kimutatást (status) kapott a Bécsi Udvari Kamarától. A kimutatásban szereplő tételeket automatikusan ki lehetett fizetni. A pénztárosnak ilyen esetben kamarai rendelet sem kellett. A kimutatásban nem szereplő kifizetésekre királyi rendelet volt szükséges. A pénztár egyébként a Magyar Kamara írásbeli utalványozására (commissio) fizethetett, ezt az elnök és egy tanácsos írta alá. Kisebb összegeket a kamarai tanács szóbelileg is utalványozhatott. A pénztári bevételekkel kapcsolatosan abban az időben nem készült semmilyen költségvetés és előirányzat. A kamarai pénztár a bevételekről és a kiadásokról negyedévi kimutatásokat (extractus) készített a tanács és a Bécsi Udvari Kamara részére. Ezen kívül évvégi számadá-