Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik a többi ügyosztály jegyzőkönyveinek a szerkezetével. Mutatójuk nincsen. Az iratok irattári rendszere 1782-ig szintén közös a többi ügyosztály iratainak rendszerével. Az iratok havonként újra kezdődő numerusok szerint rendezettek, a sorszámozás közös a többi ügyosztály iratainak sorszámozásával. Segédletük a „Libri capitales", a közös ügyosztályi lajstrom. (L. az ügyosztályok elé írt bevezetőt és a „Libri capitales" c. állag ismertetését.) Az 1783. évi iratok szintén több ügyosztályon végigfutó, az egész esztendőben folyamatos számozás szerint rendezettek. Az 1784—85. évi iratoknál az évenként újra kezdődő sorszámozás csak erre a departamentumra vonatkozik. Az 1783. évi iratokhoz a mutató hiányzik. Az 1784—85. éviekhez külön betűrendes mutató van, amely az iratok numerusaira utal. E63. TRICESIMALIA (Harmincadügyi osztály) 1773-1785 32 kötet, 3 csomó 1. Kiadványok könyve (Libri expeditionum) 1773-1778 6 kötet 2. Tanácsülési jegyzőkönyvek (Protocolla tricesimalia) 1773-1785 23 kötet 3. Iratok 1773-1785 3 csomó 4. Lajstromkönyv mutatóval 1783-1784 2 kötet 5. Mutatókönyv 1785 1 kötet A Magyar Kamara egyik legfontosabb feladatának, a harmincadügyeknek az intézésére 1773-ban szintén külön departamentumot szerveztek. A harmincadügyek a Kamara illetékessége alá tartozó egész területen közvetlenül az ügyosztály alá tartoztak, az egyes területi departamentumoknak (Banatica, Fluminensia) harmincadügyekkel csak esetelegesen volt dolguk. A harmincadügy fontosságát az 1772. november 14-i utasítás is kiemelte (29. pont). Meghagyta a Kamarának, hogy olyan harmincadrendszert szervezzen meg, amely alkalmas a vámjövedelmek emelésére és az ország gazdasági érdekeinek a megvédésére. A harmincadállomásokat úgy helyezze el, hogy azok kellő biztonságot szolgáltassanak a belföldi (értsd birodalmi) áruk számára káros versenyt okozó külföldi áruk ellen. Ezzel szemben ez a vámrendszer mozdítsa elő, hogy az örökös tartományokban bőségben előállított, felesleges cikkek minél könnyebben juthassanak külföldre. Ha ennek érdekében a Kamara az érvényben lévő vámszabályozás megváltoztatását tartja szükségesnek, akkor a megfelelő politikai dikasztériumokkal együtt az ügyet tárgyalja meg. Az utasításnak ez a része tehát merkantilista elveket vallott. Az örökös tartományokban előállított cikkekre való utalásnál jól látszik, hogy inkább az örökös tartományok érdekeit tartotta szem előtt. Ez egybevágott a bécsi udvar gazdasági politikájának