Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

káros és felesleges támadás ne érje őket, felesleges perektől pedig megkíméltessenek, továbbá, hogy a városi tisztújításokon rendes, képzett, s város vezetésére alkalmas egyének kerüljenek a magisztrátusba. Az utasítás meghagyta, hogy ezekben az ügyekben a Magyar Kamara továbbra is levelezzen a Bécsi Kamarával. Törődjék azzal is a Kamara, hogy a városoknál jó gazdálkodás legyen, a város jövedelmeit a város és a polgárok javára fordítsák, az adósságokat törlesszék, a pénztári számadásokat ellenőrizzék. Mivel a szabad királyi városokat nemcsak kamarai, hanem közigazgatási kormányhatóságok is kormányozzák (pl. a Helytartótanács), a Kamara ügyeljen az e kormányszékek által kibocsátott királyi rendelkezéseknek a városokban való megtartására, s általában jó viszonyban legyen a városok más felettes hatóságaival. A Magyar Kamara tehát a városi igazgatás bizonyos részének ellenőrzésén kívül a király nevében még általános felügyeletet is gyakorolt a városok felett. A fentied alapján tehát a Kamarának 1773 után is a városi tisztújítás, a városi gazdálkodás és a városi számadások ellenőrzése volt a legfontosabb feladata. A városoknál az 1 vagy 2 évenként megtartott tisztújítást királyi rezolúció rendelte el, ezt a rendeletet a Magyar Kamara tájékoztatása alapján a Kancellária bocsátotta ki, s a Kamara véleményezése alapján küldött ki, kamarai vagy helytartótanácsi tanácsos személyében, 1 vagy 2 királyi biztost, esetleg eltekintett a királyi biztos kiküldésétől. A tisztújítás lefolyásáról a királyi biztosok és a városok is jelentést küldtek a Kamarának, amelyek alapján a Kamara az uralkodónak (a Kancelláriához) tett jelentést. A városok jelentésükben leírták a tisztújítás lefolyását, közölték az új tisztviselői státust, a választott polgárság, az újonnan felvett polgárok névsorát, a város aktív és passzív tőkéit, a városi pénztárak állapotát. A tisztújítás ügyét, főleg a városi háztartás viszonyait azután a Kamara városi bizottsága (ilyen 1773 után is volt) tárgyalta meg. (A bizottság jegyzőkönyvei az egyes aktákban megtalálhatók.) A Kamara nemcsak a tisztújítás alkalmával ellenőrizte a városi magisztrátus személyi összetételét s a városi háztartás állapotát. Városi alkalmazások ügyeire esetenként s személyenként is kitért, tisztségre való jelölés alkalmával nem egy esetben a városoknak előre is kellett kérni a Kamara véleményét. A Kamara hozzájárulása kellett a tisztviselői státus kibővítésére, a fizetések emelésére, különjuttatások rendszeresítésére. A Kamara ellenőrizte a tisztviselők képzettségét, ezen keresztül a magisztrátus munkáját is. A városi alkalmazottak ügyein keresztül a Kamara befolyást nyert a városi közoktatás (tanítók), a városi egészségügy (orvosok, sebészek, bábák), a vallási ügyek irányítására is, bár ezek az ügykörök a Helytartótanács alá tartoztak. A városi gazdálkodás ellenőrzésének megszokott módja ebben az időben a városi számadások felülvizsgálata volt. A hadiadó számadásokat továbbra is a Helytartótanács vizsgálta felül, a Kamarára a háziszámadások és a város kezelésében lévő vagy gondjaira bízott árvapénztár, szegényházi, kórházi pénztár, plébániai, különféle alapítványi pénztárak számadásainak felülvizsgálata tartozott. A városi gazdálkodás ellenőrzésénél természetesen a hadiadó számadásokba is beletekintett, míg az árva- és alapítványi pénztárak számadásait — az árva- és alapítványi ügyekben való illetékessége révén — a Helytartótanács is ellenőrizte. Mindezeket a számadásokat általában negyedévenként és évenként kellett a Kamarának megküldeni, a revíziót a Kamara számvevősége végezte el. A számadások ellenőrzésének további fázisai ugyanolyanok voltak, mint a „városi bizottság" fennállása idején (pénztári hiányok megmagyará-