Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

E41. LITTERAE AD CAMERAM EXARATAE (A Magyar Kamarához érkezett beadványok, kérelmek) 1529—1801 263 csomó, 2 kötet 1. Keltezett beadványok 2. Keltezetlen beadványok 3. Töredékek és mellékletek tárgyi csoportok időrendi sorozat (rendezések anyagból) 4. Mutatók során ide került 1529A-ZS 1778 15301801, é. n. 1756-1765 233 csomó 13 csomó 17 csomó 2 kötet A Magyar Kamara 1772-ig terjedő iratkezelési korszakában az iratfajták szerinti rendszer volt a jellemző. Az egy-egy ügyre vonatkozó beadványok, rendeletek, fogalmazványok külön-külön sorozatokba kerültek, amelyeken belül általában időrendbe osztották őket. Az egykorú iratkezelésben, lévén ez már az irattári fázis, talán nem okozott akkora gondot ez a rendszer, mint a mai kutatónak, akinek több helyen, logikátlan mutatókban (s még szerencse, ha van ilyen) kell összegyűjtenie az egy ügyre vonatkozó iratdarabokat. Az egyik ilyen iratfajta szerinti sorozata a Magyar Kamarának a Litterae ad cameram exaratae, amely a Kamarához, személy szerint az elnökhöz, az egyes tanácsosokhoz érkezett beadványokat és kérelmeket

1 tartalmazza. Nem itt találhatók, hanem külön sorozatban a királytól és a bécsi Kamarától érkezett rendeletek, ill. átiratok (E 21., 22), a Szepesi Kamara és más kamarai hivatalok, kamarai hivatalnokok jelentései (E 23—34., 38.), a Helytartótanács átiratai (E 40.). Ennek alapján a nem-hivatalos beadványok állagának is nevezhetnénk a hatalmas tömegű iratanyagot, ha nem lenne ez félrevezető, mivel jelentős személyiségek, törvényhatóságok levelei mellett itt található a beosztott kisebb hivatalnokok nagyszámú jelentése is. Az állagnak több sorozata van: 1. a keltezett beadványokat az egyesítő rendezés után egy-egy éven belül folyószámmal látták el. Az iratok majdnem pontosnak nevezhető év-hónap-nap rendben fekszenek; 2. a keltezetlen beadványok levélírók szerinti betűrendben vannak, amelyhez jegyzék készült a levélírók nevének betűrendben való feltüntetésével; 3. a töredékek és mellékletek tárgyi csoportokba kerültek, amelyek a kamarai gazdálkodás és ügyvitel különböző területére vonatkoznak. Az egyes csoportokon belül az iratok számjelzetet kaptak. A „töredékek" csoportjának végére kerültek azok a beadványok, amelyek a fent részletezett rend kialakítása után kerültek elő a különféle rendezések során. Ezek évrendben vannak (1530—1801). Az utolsó csomóban keltezetlen darabok is találhatók (263. csomó). Ezek az iratok is kaptak számjelzetet. E csoportban találhatók olyan iratok is, amelyek az 1772-es ügyviteli reform után keletkeztek, tehát elvileg valamely