Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

c) Az előző két sorozat mellékleteinek lajstromkönyve (Extractus accessoriorum penes opiniones directorales in suos tomos compactas reperibilium) 1547—1772 1 kötet d) Az előző kötet mutatója (Index accessoriorum opiniorum directorialium) 1547—1772 1 kötet 2. Jogügy igazgatói vélemények pótlólagos sorozata, a) Opiniones diversorum causarum regalium directorum 1560-1765 1 csomó b) Mutató (Index opinionum...) 1560-1765 1 kötet Szlávy Pál jogügy igazgató véleményei. a) Opiniones directorales Pauli Szlávy 1766-1783 7 csomó b) Mutató (Index opinionum directoralium P. Szlávy) (7 füzet) 1 kötet Jogügyigazgatói vélemények másolatai (Copiae directoralium opinionum) 1720-1754 1 csomó Reviczky Ferenc véleményeinek fogalmazványai a) Conceptus opinionum directoralium Francisci Reviczky 1731-1736 1 csomó b) Lajstromkönyv (Elenchus ad conceptus op. dir.) 1731-1736 1 kötet Hrabovszky Antal jogügyigazgatói véleményeinek és rendeleteinek stb. másolati könyve (Liber copialis opinionum et ordinationum Anthonii Hrabovszky) 1756-1759 1 kötet A kincstár érdekeinek jogi védelmére, valamint a közvádlói (királyi ügyészi) feladatkör ellátására hivatott középkori eredetű jogügyigazgatói tisztség a Habsburgkorszakban a Magyar Kamarához kapcsolódva élt tovább. Habár a Kamara utasításai az első két évszázadban nem írták körül pontosan a Kamara és a jogügyigazgató viszonyát, s az utóbbi nem is tekinthető formailag alárendelt kamarai tisztviselőnek, a valóságban a jogügyigazgató mégis a Kamara jogi tanácsadójaként működött önállóan, a Kamara tudta nélkül nem intézkedhetett, s a kamarai tanács irányítása alatt képviselte a fiskálisperekben a kincstárt. A fiskust érintő valamennyi jogi természetű, jogi eredetű vagy kihatású ügy ugyanis a Magyar Kamara hatáskörébe tartozott, a Kamara döntésétől, ill. a Kamara közvetítése, javaslata útján az uralkodó elhatározásától függött és a végrehajtásról is a Kamara gondoskodott. A jogügyigazgató ennek megfelelően a Kamarának alárendelten végezte munkáját. Fizetését a Kamarától kapta, személyére nézve a Kamara tett javaslatot az uralkodónak, állandó székhelye Pozsony volt. Fontos jogi természetű ügyek tárgyalása alkalmával már a XVI—XVII. században rendszeresen meghívták a tanácsülésekre, majd a XVIII. században a Kamarával való szoros kapcsolata abban is kifejezést nyert, hogy rendes tanácsosi címet és jelleget nyert, hivatalosan is beolvadt a Kamara tanácsosi karába és állandó tagja lett a jogi bizottságnak. (A jogügyigazgatóság csak 1774-ben nyert különálló hivatali szervezeti keretet.) Már a Kamara működésének kezdetén szokássá vált, a későbbiekben pedig az utasítások kifejezetten elő is írták, hogy bármilyen jogi természetű ügyben (in omnibus iuridicis rebus) ki kellett kérni a jogügy igazgató írásbeli véleményét. Ha tehát a tanácsülé3. 4. 5. 6.