Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

rosokhoz.) Sokat foglalkozott ezekben az években a Kamara a városok vallási viszonyaival, a rekatolizációval. A török hódoltság idején a városok, mint megerősített helyek, fontos szerepet játszották az ország védelmében. A Magyar és a Szepesi Kamarának a városok e honvédelmi tevékenységét is támogatnia kellett.

20 Amint fejezetünk elején kiemeltük, a Magyar Kamara tevékenysége a XVI. és XVII. században nagyobb körre terjedt ki, mint a királyi és felségjövedelmek kezelése. A Magyar (és a Szepesi) Kamara ebben a korszakban a hadiadó ügyeivel is foglalkozott. A hadiadót nem sorolták a felségjogú jövedelmek közé, s nem rendes, hanem rendkívüli jövedelemnek tartották. Ezt a jelleget nem módosította az a tény sem, hogy a hadiadóval együtt behajtott kamaranyereség (lucrum camerae, kapuadó) felségjogú jövedelem volt. A hadiadót (a lucrum camerae-vel együtt) a király kérésére a rendi országgyűlések szavazták meg, s ebben az időben a behajtásáról, sőt többnyire hovafordításáról is az országgyűlés döntött. A király önhatalmúlag nem vethetett ki és nem hajthatott be adót. A hadiadót, amely contributio, dica vagy subsidium néven szerepel a korszak írott forrásaiban, többnyire csak a jobbágyság fizette. Az országgyűléseken az adót bizonyos esztendőkre szavazták meg, és csak arról döntöttek, hogy egyegy jobbágyporta milyen összegű adó fizetésére kötelezett. Az adó összegét azután a porták száma, a behajtás mértéke határozta meg. (Meg kell jegyezni, hogy a contributio a hadiadó általános latin elnevezése 1848-ig. A dica, illetve subsidium a contributio XVI—XVII. századi faja. A dica magyar elnevezése rovásadó.)

21 Bár a dica, illetve subsidium megszavazása, sőt számos esetben a behajtása is a rendektől függött, a Magyar Kamarának igen sok teendője volt az adóval kapcsolatosan, a harmincadigazgatás mellett talán a legtöbb. Bár az adó nem minden évben folyt be a kamarai pénztárba, a harmincad után a kamaráknak innen származott a legtöbb bevétele. Az adót a katonaság eltartására kellett fordítani, s a nagyobb adójövedelem más bevételeket mentesített bizonyos fokig a hadikiadások alól. A királyi udvar ezért mindent megtett az adóösszeg növelésére, s e tevékenységében legfontosabb hatósági szervei a pénzügyi kamarák voltak. A Kamarának kellett az országgyűlés összehívása előtt a rendek hangulatát kipuhatolni. Javaslatot adott más hatóságokkal (Magyar Tanács, Bécsi Udvari Kamara, Haditanács) együtt az adót igénylő királyi előterjesztés (propositio) céljára. Adóügyekben a Kamara volt az uralkodó szakvéleményező és intézkedő közege, jogi tanácsadója. Az országgyűlés tartama alatt általában segítette az udvart az adómegszavazással kapcsolatos politikai ügyekben.

22 Ismeretes, hogy a XVI. és a XVII. században az országgyűlések a megszavazott adó behajtását hol a Kamarára, hol pedig rendi kincstartókra, adóbehajtókra bízták. Ez a vegyes, királyi-rendi adókezelés sem csökkentette lényegesen a Kamara adóügyi teendőit. A legtöbb dolga természetesen akkor volt, amikor az adóbehajtás reá hárult. Ilyen esetben a Kamara küldte ki a megyékhez a rovókat (dicatores), akik a megyékkel együttműködve gondoskodtak az adózó porták összeírásáról és az adó behajtásáról. Az adóösszeget a kamarai pénztárba kellett befizetni, hacsak már helyben nem fizették ki a katonaságnak. A rovok munkáját szabályozó utasításokat is a Kamara készítette el, s közreműködött a porták összeírását szabályozó rendelkezések kidolgozásában is. Nem maradt munka nélkül a Kamara akkor sem, amikor az adó behajtását az országgyűlés rendi kincstartókra és megyei adóbehajtókra, perceptorokra bízta, ellenőrzést